Hogy vágtatok bele a gyerekvállalásba? Volt saját otthonotok, stabil bevételetek, segítségetek?

28 évesek voltunk a férjemmel amikor bevállaltuk az első babát. A házunkon nem volt hitel, mivel a szüleim segítettek minket anyagilag, de persze a nagyobbik felét mi fizettük. Mindketten dolgoztunk ekkor már, stabil megélhetésünk volt.

Nekem ez alap volt egy gyerekvállaláshoz. 24 évesen házasodtunk össze, már ekkor kérdezgették hogy mikor jön a baba. Akkor még épphogy elkezdtünk dolgozni, albérletben éltünk, konkrétan nem volt semmink.

Pont elégszer láttam, ahogyan a boltba anyuka próbálta elmagyarázni a gyerekének, hogy nincs pénzük túró rudit venni. Én nem akartam ugyanezt átélni a saját gyerekemmel.

Azóta született még egy babánk, de többet már nem vállalunk.

Volt otthonunk, autónk.

9 év kapcsolat 5 év házasság után lett tervezetten,( tehát előtte védekeztünk.)

A fenti anyagi javak, pedig a kapcsolat 3. Évétől megvoltak.

Stabil munkahely hibádzott nekem.

Mmint bevételem volt jócskán, csak gyedem nem lett volna....

( vállakozással próbálkoztam, meg nem rendesen voltam bejelentve hogy csesznék meg.. aztán eseti megbízás.. volt minden.. erre nem lehetett hosszútávon alapozni)

Mi Ausztriában élünk albérletben és most várjuk az első babánkat.

Van két saját autónk,félretett pénzünk amihez lehet nyúlni és biztos munkahelyünk.

Nekünk ezek voltak a feltételeink.

Segítségről én azt gondolom,hogy szuper dolog,de ez nem befolyásolta a döntésünket.

Nagyszülők messze vannak,de "SOS" helyzetekben itt vannak a barátnőim és a húgom is.

Persze ha segítség alatt erre gondoltál.

Anyagilag nem segített nekünk senki,sőt inkább mi segítjük a szüleinket,ahogy tudjuk.

Nem volt saját lakásunk. A pénzünk megvolt egy felújjítandó házra, de nem találtuk még meg az igazit.

Jó keresetünk volt (stabilnak mondható munkahely)

Segítségünk viszont nem volt. 150 kmre laknak a szüleink. Csak a munkatársainkat ismertük