Bele lenne kódolva a társadalom nagy részébe, hogy mindenáron gyereket kell vállalni? Miért bélyegzik meg azt, aki nem akar gyereket?

Én nő vagyok, de azt gondolom, hogy a gyerekvállalás indíttatása sokkal inkább társadalmilag kódolt, mint biológiailag. Az életemben minden fontosabb kérdést alaposan, minden aspektusból meg szoktam vizsgálni, és arra jutottam, hogy nem érdekel a gyerekvállalás gondolata, és egyáltalán nem vonz ez a lehetőség. Ha nem foglalkozna vele egyfolytában a társadalom, a családom, szinte bármelyik nőgyógyász vagy endokrinológus, akivel találkozom, a mikrokörnyezetem, és random emberek, akkor eszembe sem jutna az egész.

Születésünktől fogva azt halljuk, hogy na és Pistike/Julcsika, neked melyik kislány/kisfiú tetszik az oviban? (és mindig az ellenkező nemet mondják) Papás-mamásat játszunk, azt halljuk, hogy ha két ember szereti egymást, akkor idővel családot alapítanak. Romantikus, családos filmek, könyvek, versek, szomszéd Mari néni, környezet, ahol családok vesznek körbe, nőknek szóló médiumok, politika... tulajdonképp minden körülmény arra kondicionál, hogy ezt fogadjuk el normaként, és ha a családunk átlagos mentalitással nevelt, akkor többségében el is fogadjuk azt, hogy az élet rendje összeházasodni és gyermeket vállalni. Amolyan robotpilótára kapcsolva éljük az életünket, és azt gondoljuk, hogy a gyerekvállalás gondolata a sajátunk, nem is vetünk számot az összes másik lehetőséggel, mert számunkra az nem létezik, vagy furcsa és normálatlan.

Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a dolgot, mint hogy egy gyereket hittanra meg hitközösségbe járatnak, és azzal az alapvetéssel nő fel, hogy a keresztény Isten (Jahve) létezik. Neki ez a világ legegyértelműbb és legnormálisabb dolga, de az ateista Björnnek Norvégiában, vagy a hindu Raheshnek Indiában marhára nem normális, se nem alapvetés.

Az, hogy a szaporodás az evolúciós kiválóságot jelenti, nagyon könnyen megdönthető egy miskolci vagy kőbányai tömegközlekedés-használattal, meg akkor minek találtuk fel a születésszabályozást? Az állatvilágban az is átlagos, hogy egyes egyedek a dominancia érdekében megölik egymást, vagy megeszik a saját kölyküket. Az sem "természetes", hogy szemüveget hordunk, nyolc órát ülünk munkaként a számítógép előtt, hogy aztán a szupermarketben megvásároljuk, amit enni fogunk, ahelyett, hogy mondjuk leterítenénk valami vadat a mezőn. Az, hogy valami "természetes", és az emberiség évezredeken át csinálta, nem azt jelenti, hogy jó, vagy fejlett is.

19#

picit off már az eredeti témához, de az utolsó bekezdésedhez lenne hozzáfűznivalóm.

A jelenlegi támogatások nem csak a gyerek/nem gyerek szintjén rosszak, hanem azért is, mert a társadalmi rétegek közötti különbségeket elmélyítik, és az utódnemzedéket - minden ellenkező retorikára cáfolva - belebetonozzák abba a miliőbe, ahova született.

Például nézzük azt a réteget, ahol a mindennapi megélhetés is gondos beosztással megy, vagy azt a réteget, ahol uzsorából máról holnapra tengődnek, a szaporodás egy "melléktermék", alapvető lakhatási feltételek is hiányzanak, kitörési mintát nem lát a gyerek.

Nekik kellene olyan olyan iskolákat/kollégiumokat létrehozni, iskolabusz járattal persze, ahol a mindennapi viselkedési normákat magukévá tehetik, beletanulhatnak az életvezetésben (pl. nem költjük el első nap a fizut, hanem beosztjuk a kötelező kiadásainkra, mi a kamatos kamat, stb.).

A szülőkön keresztül folyósított anyagi támogatás be kell látnunk, hogy sokaknál nem a gyerekhez jut, vagy nem abban a formában, ahogy kéne.

19.!

Nagyon jól összefoglaltad, én is hasonlóképp látom!

A családok támogatása még oké is, de ahogyan és amennyire felmentek miatta a lakásárak és az albérletek is, az valami egészen elképesztő!

Az, hogy állami pénzből felhúzott bérlakás rendszer helyett ezt csinálják, amit csinálnak, az valamit elárul arról, hogy mik a valós céljaik az egésszel, ami tart már vagy 6-7 éve...

Egyáltalán nem. Ez csak egy gyenge kifogása azoknak, akik akár pucér seggre, semmire, segélyre, csok miatt, a pasi megtartása miatt is stb szülnek meggondolatlanul.

Épeszű embereknek azért ez egyértelműen józanul, alaposan átgondolt döntés kérdése inkább.

Ítélkezni pedig végtelenül buta/ és vagy azok szoktak emiatt, akik már bánják, hogy elcseszték az életüket a gyerekvállalással és irigylik a gyerektől mentes szabad emberek életét.:) Ez a hozzáállás nagyon gyakori az én környezetemben is.

Aki boldog életet él a párjával, gyerekeivel, az elfogadja azt, hogy mi pl sosem akarunk gyereket, akik szemmel is láthatóan boldogtalanok, frusztráltak, idegesek, inkább ítélkeznek. Ha nekik szar, megbánták, semmire sincs idejük a gyerek miatt stb stb, akkor legyen már nekünk is ilyen életünk.

Hát nem. Nem volt kötelező vállalni, akkor ne sírjanak amiért nem gondolkodtak előre. Megvolt a lehetőségük választani.

Ha a társadalmi, családi nyomásra megy bele valaki, az is egy döntés amiért felelősséget kell vállalni.

#22: Igen, ez abszolút igaz, csak ebbe már nem akartam belemenni, mert tényleg nagyon off lenne, és a túl hosszú post-ot nem olvassa el senki:) De egyébként igen, pont azok a gyerekek nem profitálnak belőle, akiknek meg sem kellett volna születni, vagy a leginkább támogatásra szorulnának. De talán valahol ez is a lényeg, újratermelni a lecsúszott, eladósodott réteget, akit közvetetten sakkban lehet tartani.

#24: És ha még hozzáveszed, hogy ismét erős drágulásban vagyunk, durvább becslések szerint akár 20% körüli anyagár emelkedés is lehet, akkor még rosszabb a helyzet. Arra pedig nem lehet alapozni, hogy valaha is drasztikus, érdemi ingatlan ár csökkenés lesz. Ahhoz olyan gazdasági összeomlás kellene, hogy nem is akarna/merne senki vásárolni

#19

Szerintem eszméletlenül nagy a társadalmi nyomás itt Mo.-n, de leginkább a családok kényszerítik, az pedig nem csak itt van jelen szerintem.

Saját példát hozva, gyűlölöm a gyerekeket. Tudom, ez erősnek hangzik, de tényleg ezt érzem. Nagyjából 2 gyereket tudok elviselni, akikkel évi háromszor találkozom, max 4 órára. Mégis mindig megkapom, hogy majd ha idősebb leszek, meggondolom magam/ majd ha találkozom az igazival/ majd ha a sajátomat tartom a kezeimbe/ ésatöbbi.. Sose akartam gyereket, kicsiként se. Mindig azt mondtam, hogy majd én ilyen meg olyan lovardát nyitok, aztán pedig hogy plasztikai sebész leszek. Vagyis eszméletlen karrierista vagyok.