Most mit tegyünk?

Egyedül is el tudtátok dönteni a pároddal, már kitaláltatok egy nevet; anyósod már kiélhette a "névadási vágyát", már volt olyan, amikor ő volt helyzetben, ő adhatott nevet; hiszen a párodnak ő az anyja, itt neki kellett egyezkedni akkor anno az ő párjával, hogy hogy/mi legyen a gyerek neve; most meg tiétek ez a feladat. Miért nem bíztok ti önmagatokban, a saját döntésetekben, ne hagyjátok, ha ti már döntöttetek, hogy valaki rátok erőszakolja a saját ötletét. Ha meg nem erőszakoskodik, csak néha mondja, megjegyzi, akkor jó, akkor okés. Mert ugye véleménye az lehet; ti meghallgattátok (BTW kérdezni se kellett volna,ha meg magától, hívatlanul, kérdezés nélkül mondta, akkor meg ejnye, azt meg talán nem annyira illett volna, demost már mindegy; okés, megtörtént, most már felejtsétek el, az az ő véleménye, meghallgattátok, ti mást találtatok ki, okés.) Na, szóval,mintha mégvalamit ide akartam írni, de már nem tudom, de szóval többiek is jókat írtak. És tehát szal tényleg felnőtt emberek vagytok, egyedül is el tudjátok dönteni; majd ha rászorultok anyuka segítségére, mert egyedül nem megy a döntés, egyedül nem tudtátok meghatározni, akor majd kértek tőle segítséget, de nekem szemlátomást úgy tűnt, hogy ment a döntés; meg tudtátok tehát ezt oldani az apukával; akkor így már nem kell tanács, nincsen tanácsra szükségetek.

Szeretek mindenkit!