Mi alapján választjátok a keresztszülőket?

"próbálunk megfelelő életet élni" - igen, ismerem az ilyet, ez az, amikor mi hiszünk istenben, mi jó emberek vagyunk, csak nehogy már erőfeszítést kelljen tenni a vallásgyakorlás miatt. Ezek az emberek szexelnek házasság előtt, meg válnak el, meg káromkodnak, meg nem járnak misére, meg pénteken húst esznek, templomba meg csak akkor mennek, ha össze lehet hívni a családot meg a haverokat egy jó bulira és utána lehet menni zabálni, aztán a következő legalább 10 évben megint jó messzire elkerülik a misét, és olyannal áltatják magukat, mint a kérdező, hogy "bezzeg aki jár templomba szarkavaró, meg világi életet él". :D

Én nem vagyok vallásos, sem hívő, csak mondom, hogy ismerem a keresztény vallást és az Egyházat, megkockáztatom, jobban, mint a válaszolók közül bárki más, szóval hiába jössz te is az "én szoktam imádkozni" szöveggel, továbbra is csak nevetségessé teszed magad.

Rendben, én pedig hívő vagyok. Miért kéne mindenkinek ugyanúgy megélnie a vallását? És miért kéne ennek erőfeszítésnek lennie? :D

És mint írtam, ünnepeken járunk templomba, de látom te annyira jól ismered a keresztény vallást, hogy szövegértés helyett is azzal ismerkedtél.

Nem hinném, hogy nevetséges lennék, amiért imádkozom. Vagy ha mégis, ám legyen, nevessenek ki, nem érdekel :)

Az erőfeszítés az az, hogy megteszel dolgokat, amiket nem szeretnél (pl. rendszeresen eljársz misére, nemcsak szökőévben egyszer), vagy nem teszel meg (böjt, szexualitás korlátozása a gyereknemzésre pl.), amiket amúgy nem szeretnél. Ez az erőfeszítés, amiről beszéltem, nem pedig az, hogy hogyan éled meg a hitedet. Csak leírom, ha már jöttél a szövegértéssel.

Sokan szeretik magukat nagy kereszténynek beállítani, csak rohadtul közük nincs a kereszténységhez, mert nem élnek keresztény normák szerint. Te sem élsz úgy, mert a gyereked keresztelője nem a vallásos nevelésről szól, hanem, hogy ki elérhető, meg kit illik megkérni. Mint írtam, nem vagyok keresztény, de ha az volnék, rohadtul zavarna, hogy olyan világi, fogalmatlan emberek claimelik maguknak a vallásomat, akiknek heti 45 perc mise is derogál.

Amúgy semmi baj nincs azzal, hogy nem vagy vallásos, félre ne érts, csak ne gyere már azzal, hogy neked ugyanúgy járnak a vallásosak szertartásai, csak mert évi kétszer elmész a templomba.

23!

Harmadjára írom le, hogy ÜNNEPEKKOR járok misére, ünnep szerinted szökőévente van? :D Kb 10-15x járunk évente.

25!

Nevetséges a viselkedésed, pláne hogy ismételten csak lejáratod magad azzal, hogy nem tudsz szöveget értelmezni. Azért számszerűsítettem, hogy így talán sikerül megértened, hogy nem szökőévente járok templomba. Mehetnék gyakrabban? Igen, de nem akarok. Ennyiszer esik jól, nem hinném hogy Istennel csak a templomba lehet kapcsolatba lépni.

Előre várom mit nem sikerül majd értelmezned ezúttal :D

26, mint írtam, semmi baj azzal, hogy nem vagy vallásos, csak hívő. Csak ne claimeld ugyanazokat a jogokat, mint pl. keresztelő. Aki vallásos, az hetente legalább egyszer elmegy templomba, nemcsak ünnepnapokon.

Igen, túloztam nyilván, nem szökőévente mész, de érted, ez nagyon kevés még mindig ahhoz, hogy kereszténynek valld magad.

Tesómnak 3 gyereke van. Amikor jött az első, megkérdeztem, hogy lehetek e a keresztanya. Azt mondták, nem terveznek keresztelőt, de keresztanyaként gondolnak majd rám és, ha megkeresztelik a gyereket, engem kérnek fel.

6 év múlva jött a meghívót, hogy x hó x napján keresztelő lesz. Kiderült, hogy nem én leszek a keresztanya, hanem a család egy másik tagja.

A másik tag a sógórnőm húga, kb 10 év van köztünk, viszont nagy családban él, tehát, ha meghalnak a szülők, a családja segítségével támogathatja a picit.

Utána lett két kisgyerek még. Az egyiket babaként keresztelték. Egy házaspár volt egy gyerekkel, mert már tapasztaltak voltak a gyereknevelésben.

A másikat idén keresztelik. Egy másik házaspár lesz két gyerekkel, akik úgyszintén akár magukhoz is tudják venni a kicsit, ha baj van.

Nem mellesleg a sógornőm a húgával több időt tölt el, mint én a bátyámmal, akiről amúgy kiderült, hogy nagyon ronda dolgokat mond a lányának rólam, legutóbb azt, hogy semmiképpen se tekintsen rám úgy mint egy példaképre, mert a család szégyene vagyok és nem kellek a családba...

Ugyanúgy a két házaspár a jóbarátaik, rengeteg időt eltöltenek egymással.

Ez is egy fő szempont, hogy szeresd is őket.