Ha 25 évesen nem szeretne valaki gyereket, akkor mennyi az esély arra, hogy ez később megváltozzon?

25 évesen annyira nem akartam, hogy csak. Tudatosan gyerektelennek vallottam magam, annyira utáltam a gyerekeket, messzire elkerültem őket.

30 évesen pedig már vágytam rá. Nagyon. Azóta a másodikat várom.

Én sem voltam gyerekutáló, szívesen vigyáztam hébe -hóba fél órát,órát a rokon gyerekekre, de napi szinten nem csináltam volna.Láttam azokban a rövid időkben is ,hogy macera,lemondás is van benne, meg nem is mindig fogadnak szót:D

32 évesen kezdett valami változni és 35 évesen szültem az első gyerekem.

Bocs, hogy ezt mondom, de előfordulhat, hogy a barátoddal van valami bajod, ami miatt tudat alatt nem akarsz neki szülni. Én 25 évesen egy akkor már elég rosszul működő kapcsolatban voltam, a hetedik évet tapostuk, és ő mondogatta, hogy szeretne tőlem gyereket, de engem nagyon taszított a gondolat, hogy szüljek. Minden porcikám ellene volt. Viszont aki most a férjem lett, vele sose éreztem ezt. Most se vagyok egy babarajongó, más gyereke továbbra se nagyon érdekel, nem olvadok el a facebookos babafotóktól sem, nem is tervezem, hogy valaha is főállású ősanya legyek, viszont a -nem akarok gyereket szülni-érzés teljesen elhagyott amióta a férjemmel vagyok. Felváltotta ezt egy olyan gondolat, hogy a gyerek “beemelése” a kapcsolatba egyfajta minőségi váltás, amit ezzel az emberrel meg akarok lépni, míg az előzővel nem akartam.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nálad is ez a helyzet, de nálam ez volt.

8-es: Én ugyanazzal a férfivel vagyok, akivel 25 évesen is voltam. Nem miatta nem akartam gyereket, hanem úgy általában. 11 éve szeretem őt.

1-es voltam