Mi ez a "semmi mást nem tettek le az asztalra" szöveg?

"Természetesen szültem."

"Természetesen szültem, és büszke vagyok rá."

Azért mert az egész mondat máshogy jön le így. Annyira felesleges hozzá tenni... Csak ellenszenvet vált ki. Örüljön neki, hogy nem kellett a császár.

Nem kell erre büszkének lenni. Legyen büszke a gyerekére.

5! Ne haragudj, de nem értek egyet azzal, amit írtál.

Én 2 évig szoptattam igény szerint. Igen is, valahol büszke vagyok rá. A kitartásomra, a testemre, hogy képes volt rá.

És nem ez az egyetlen eredmény az életemben.... Hogy is lenne?

Viszont nem nézem le azt, aki tápszerezik. De elvárom cserébe, hogy ő se nézzen le engem a szoptatásért!!

Én is büszke vagyok a kitartásomra, hogy hajnalban többször is felkeltem, lementem a konyhába kikeverni a tápszert félálomban, közben a gyerek várta a kaját, éhesen bőgött az apja is felkelt, hogy vigasztalja, rá is büszke vagyok, hogy munka mellett így helyt állt.

Mennyivel egyszerűbb lett volna, csak elővenni a mellem, és hipp hopp a gyerek eszik, alszik.

Szerintem fogalomzavar van.

Egyrészt az 1 vagy férfi, vagy sose volt terhes. Szerintem minden terhességet kiviselni teljesítmény, mindenki joggal büszke rá, ahogy a (bármilyen) szülésre.

A szoptatás meg sokaknak nagyon nehezen ment, megküzdöttek érte. Nem könnyű szoptatni, pl a libidót is befolyásolja. Ha mas nem, a kitartás és a jóakarat miatt jar a pacsi.

De a tápszeres taplálásért is.

A büszkeség egészséges dolog. Akik mások más megoldását leszólják, cimkéznek, azok általában kompenzálnak valamit.

Innen az előítélet, hogy ha valaki leszólóan nyilatkozik mondjuk a császárral szülőkről, akkor ezért teszi, mert mást nem tud felmutatni az életben.

De szerintem nem ez van mögötte, hanem hogy ő maga nem kap elég támogatást, elismerést, ezért, vagy bármi másért.

Így egy önerősítő kör lesz, mert ez a válasz kb amit az 1 írt, sőt, sokszor még be se lépett valaki az ajtón, már tulajdonítanak valami jelentést neki, amit nem is gondol.

Pl tipikus hogy itt kérdez valaki a szoptatasról, mire valaki rögtön elmondja hogy a "tápszer ugyanolyan jó" (kompenzál, ha nem ez volt a kérdés), "de majd mindjárt jönnek a szoptatasnácik". (Előre támad). És akkor a következő kommentelő már ugy írja a véleményét, hogy előre védekezik vagy visszatámad, és akkor ugye igazolja ezzel, hogy szoptatásnáci.

Arra is büszke vagyok, hogy mentálisan helyrejöttem. Én is vízben vajúdastól kezdve mindent terveztem, helyette az oldalamon kellett feküdjek a vajúdás alatt, közben aggódva szaladgáltak körülöttem mert baj volt, azért sírtam ne legyen baja a babámnak, aki szerencsésen megúszta egy agyvérzéssel, és csak pár hétig voltak tűk a fejében, meg oxigén, meg szonda stb.

Mennyire jó hallani hogy milyen büszke vagy magadra, hogy igen, neked sikerült végig fájtad.

Nekem meg utána fájt az hogy beteg a babám.