Hogy lehet az, hogy valakinek nem szerepel a céljai között a család és gyerek?

Először is a karrier önmagában nem egyenlő a pénzzel. A karrier szóban véleményem szerint benne van a munkád szeretete, ami éppenséggel lehet egy alkotói munka is, ami igen, teljes embert kíván. Ez lehet egy hosszadalmas kutatás, amire majd a halálos ágyán igen is vissza tud emlékezni. Rengeteg munka mellett, ha tisztességesen csinálja az ember, nem lehet családot menedzselni, maximum úgy, ha a másik fél messzemenően lejjebb ad a saját egzisztenciális igényeiből. És sok olyan ember van, akikkel neked is lehet bármikor kapcsolatod, például egy sürgősségis orvos, vagy maguk a szülészorvosok. Mekkora port kavart, hogy nem lehet jó pénzért fogadni szülészt magad mellé, miközben ha átgondolod, te lényegében azt várod el a pénzedért, hogy az az orvos álljon fel a gyereke mellől, vagy az éjszaka közepén, mert te szülsz. Igen, ő ezt meg tudja csinálni, ha és amennyiben van otthon egy másik szülő, aki tudja menedzselni utána a helyzetet, és amennyiben a gyerek is felnő úgy, hogy tulajdonképpen ő mindig csak a 2. Nem kell azért az ilyen példákért olyan messze menni.

Másrészről, hogy gyereked van, egyáltalán nem garancia, hogy idős korodban is lesz valakid. A gyereked is dönthet úgy, hogy elköltözik külföldre, de elegendő csak egy 2-300 km-t arrébb menni, már nem tud az ember rendszeres segítséget nyújtani az idős szüleinek. Akkor lehetett ezzel kalkulálni, amíg az emberek szigorúan röghöz voltak kötve és abban a faluban élték le egész életüket, ahova megszülettek. Most már ez nincs így. Aki idős korára gondoskodást akar, annak fiatalon kell félreraknia elég pénzt a nyugdíjas évekre és nem a gyerekei segítségével kalkulálnia.

Egoista az, aki nem akar gyereket? Lehet. De attól még a gyerekes sem lesz automatikusan egy nagylelkű mártír. Hányan vannak azok, akik pusztán személyes vágyból vállalnak gyereket? Ez nem egoizmus? És mi van azokkal az emberekkel, akik a társadalmi pressziók miatt? Talán az egyik legkárosabb, mikor valahol csak azért van gyerek, mert egyszerűen elvárás egy párkapcsolatban. Hányan vagyunk, akiket azzal bszogattak éveken át, hogy "na és mikor lesz gyerek"? Mert fel sem merül a többiekben, hogy esetleg nem (nálunk lesz, nem azért írom, de éppenséggel mi van, ha bármi miatt nem lenne?).

Szerintem extrém ritka, hogy valaki valóban ne szeretne családban élni. Ez nem természetes, de ők ilyenek. Ki tudja miért.

A többiek hazudnak. Akár maguknak is. Szeretnének ők családot, csak valamiért nem sikerült nekik.

Nem olyan ritka, hogy valaki ne akarjon családot vagy gyerelet. Nem kell leszólni azt sem. Nekem semmi közöm, hogy te vagy bárki miért vállal gyereket, ahogy neked sincs közöd ahhoz, hogy én vagy bárki miért nem.

Őszintén neked nem mindegy, hogy valakinek miért nincs gyereke? Az ő privát döntése mindegy, hogy mi miatt. Sőt ezen most meg fog lepni, de lehet, hogy az ő élete így teljes. Hihetetlen mi?

Neked a gyerek fontos, nekem nem és még sok más embernek sem.

Hát én egy karrierista művész vagyok, és épp a harmadikat tervezzük. A gyerekeim a legnagyobb alkotásaim és ihletforrásaim :D de nagyon élveztem mindig is pont azt a munkámban, hogy rugalmas és a kecske meg a káposzta is belefért így az életembe. Persze van némi bűntudatom, hogy mindkét fronton lehetett volna jobban csinálni, még karrieristább majd nyugdíjasként leszek terveim szerint, hiszen akinek családja van, az nem igazán ugrálhat átlag magyarként, hanem örüljön annak, ami van.

Nekem is van több munkatársam, köztük több barátom is, aki nem akar(t) soha gyereket. Általában azért, mert ismerik magukat, hogy nem nekik való. Nem azért, mert nincs párjuk, hanem csak "háklisak". Pl. olyan hobbijuk vagy életritmusuk van, amit nem akarnak feladni valami ismeretlenért, vagy pláne olyan családi példa van előttük, ahol ez a "gyerekesdi" rosszul sült el. Persze van olyan is, aki akart volna, de másképp alakult (meddő, idősen talált párt, a párja nem akar) és kimagyarázza környezetvédelemmel és jellemzően háziállatot tart "helyette"... de annyira azért nem áll ez a logika.

Nekem - biztos ez is neveltetés is - a gyerek/család helyett mást értékesebbnek tartani szintén fura, de nem kezdem agitálni őket, ahogy nekem is rosszul esik, amikor ha róluk beszélnék, a gyerektől berzenkedők előre legyintenek rá, hogy jaj ez uuuuuuncsi lesz... Ez kicsit olyan, mint amikor az ember kerüli a vallás és politika témakörét bizonyos emberekkel, mert nincs értelme téríteni, azzal úgyis pont az ellenkezőjét éred el.