Más is érzi/érezte ugy, hogy a gyereke születése után ez nem neki való?

Ne aggódj, ez mindenkinek nagyon stresszes. Az én babám is másfél hónapos, én sokszor együtt sírok vele, annyira felzaklat, amikor nem tudom miért sír. A férjem meg tiszta idegbajos tőle. Idővel jobb lesz. Azt tartsd ilyenkor észben, hogy egy ekkora baba még nem hisztizik. Ha sír, akkor valami baja van, csak te nem mindig tudod, hogy mi. Lehet, hogy csak éppen kényelmetlen neki a ruhája, melege van vagy éppen a hasa fáj. Próbáld figyelni, hogy melyik típusú sírás mit jelent nála. De ha nem is jössz rá, hogy miért sír, akkor is vedd karba és próbáld nyugtatni. Én például most jöttem rá, hogy sokszor azért sír, mert túl fáradt, de nem tud elaludni. Így amikor ásít egyet, már viszem is altatni, hogy megelőzzük a sírást. Persze néha így is kiborul a bili és kétségbe esek, hogy most akkor valamit nem jól csináltam...

Nem vagy depressziós, sajnos a sírós babákkal nagyon nehéz. De hidd el, egyre jobb lesz, egymásra kell még hangolódni.

Elmúlik! Tudom, hogy most még ezt nehéz elhinni, de gyorsan elrepül az első időszak.

Az én fiam olyan extrém hasfájós volt, hogy naponta sírtam vele és éreztem közben azt hogy nem lett volna szabad gyereket vállalnom, mert alkalmatlan vagyok erre.

Aztan elmúlt ugyan a hasfájás, de még hónapokig volt minden délután egy bő két órás sírása, amit sose fejtettem meg. Ott volt a kezemben és testközelséget adtam neki, mást nem tehettem. Ez is elmúlt.

Mára két éves is elmúlt, na most már tanulja az igazi hisztit. De soha oda nem adnám semmiért. Tény hogy a kisbabás kort nem tudtam igazán kiélvezni a sok sírás miatt, ezt sajnálom is.

De ne aggódj, ha majd kicsit hosszabban tudsz aludni mellette, akkor neked is újra egyre szebb lesz az élet.

Igen 2 éves, még mindig úgy érzem hogy kellett ez nekem...?

De már ez van..

Még nagyon az elején vagy.

Amikor 2 hónapos volt a nagyobbik, kb ugyanígy voltam én is, hogy atyaisten, mibe vágtam én bele. De 1-2 hónap múlva már sokkal jobban fogja érdekelni a külvilág, és csak akkor fog sírni, ha valóban baja van. Aztán megindul a kúszás-mászás, és le is fog tojni téged, megy felfedezni. Minden kornak megvannak a nehézségei, de ez amit te írsz, idővel egyre jobb lesz és könnyebb, ne aggódj.

Én vagyok az élő példa, a kezdeti nehézségek ellenére még kistesója is lett a fiamnak, hozzáteszem a második gyerkőccel már tizedannyit sem stresszeltem az első hónapokban, tudtam mire számítsak. Már 8 hónapos ő is.