Más is érzi/érezte ugy, hogy a gyereke születése után ez nem neki való?

Mennyi idős a baba? Egyébként teljesen normális, hiszen fenekestül felfordult az életed hirtelen meg kell felelni non-stop egy baba mellett, ami kimeritő, frusztráló mert nem tudod mit tegyél, mi a jó vagy mi nem. Senki sem születik ebbe bele, mindenki beletanul és könnyebb lesz.

Aztán meg majd jön a dac korszak meg kamaszkor és kezdődik minden elölről 😅

Igen, lassan 6 honapos ugy erzem alakul a lelkem de brutal erzes tudom...

Foleg az eleje. Az elso masfel honapban hasfajos volt nagyon, aztan szinte megszunt a siras azota minosegi javulas allt be. Amint kevesebbet fog sirni jobb lesz ne aggodj. Bar tudom nehez elhinni az elejen lehetsz nagyon. Hagyd hogy sodrodj az esemenyekkel. En mindennap iszom 2 citromteat, az picit feltolt lelkileg. Ha szoptatsz nezz kozbe sorozatokat.

Egyebkent en nehany hete kezdtem erezni iranta anyai szeretetet, addig csak ellattam.

Jelen 🙋

1 éves és még most is vannak szarabb napok. Néha csak az a baja, hogy nem vagyok ott vele, de közben nekem a fejemben ott egy lista, hogy miket szeretnék megcsinálni, pl enni, wc-re menni...

Próbáltam Sedacurt, én brutális sirogorcsot kaptam tőle. Orbáncfű, citromfű meg semmit se ér. Néha nagyon bekattanok én is, olyankor próbálok arra gondolni, hogy elmúlik, ahogy nő, változik.

Az anyai szeretet nekem sem jött csak úgy, hipp-hopp.

Néha azt gondolom, hogy alapból van borderline-om vagy valami hormonális jövő-menő, esetleg enyhe mániás depresszióm, vagy a tél visel meg durván. Régebben is voltak ilyen időszakok, amikor még nem volt gyerekem.

Talán a tudatosítás segít elviselni. Nálam ez 2-3 hetente, havonta 1-2 nap.

Friss anyukák szoktak így érezni, teljesen normális. Idő kell, amíg az ember belerázódik.

Azt viszont sürgősen felejtsd el, hogy egy nem egészen 2 hónapos baba hisztizik. Az még nagyon odébb van. Ha nem éhes, nem fáj semmije (amúgy ebben sem lehetsz biztos), akkor is sírhat azért, mert egyedül van, testközelségre vágyik, nem tud elaludni, bármi. Az ennyi időseknek még rengeteg a nyűgjük, nemrég születtek, nem azért "hisztiznek", hogy a szüleiket bosszantsák.

Tél végén amúgy is hajlamosabb az ember a depire, én is magam alatt vagyok, pedig már rég nincsenek csecsemőim. Kitartás, lassan kitavaszodik, és minden jobb lesz.