Miért kell egy életképtelen koraszülöttet életben tartani?

Annyira nem értem ezt a természetes érvet!

Pont azért tudtunk kiemelkedni, mert belekontárkodtunk abba, amibe sok állat nem, mert képesek voltunk rá! Védtük egymást, hogy több legyen belőlünk. Mióta életben tartjuk embertársainkat, foglalkozzunk egymással, olyanokkal is, akik kicsit mások, azóta van jobb világ, olyan, amiben érdemesebb élni. Szerintem ez egyértelműen az evolúciós fejlettség jele, nem csak mert megtehetjük, hanem mert meg akarjuk tenni(bocs kérdező, te és még páran kicsit lemaradtatok, de nem baj, ez is hasznos, hiszen most is vannak olyanok, akiknek jobban hasonlít az arcszerkezete az ősemberre, mindig lesznek, akiknél ez lassabban meg végbe).

Szóval az agy fejlődése, az empátiáért felelős rész(ami a többi állatnál nem fejlődőtt ki) fejlettsége pont, hogy az evolúciós fejlettséget mutatja. Az mutatja, hogy “jobbak” vagyunk másoknál, hogy az a terület, ami másoknál vagy a korábbi embereknél nem, nálunk aktívabb!

Én biztos nem mennék visszafelé, mikor spártában lelökdösték a vékonyabb kicsiket, jópár kellemetlen, és borzalmas dolog volt akkoriban. De úgy De korábbra visszanézve sem szimpatikus semmi, az embertársak(nők, fiatalok—>a gyengébbek, más rasszok, lassabban fejlődő kultúrák) iránti empátia szintjét tükrözi. Csupa csupa borzalmas dolog ment végbe, mert az ember nem volt empatikus azokkal, akiket le tudott nyomni. Mióta foglalkozunk a gyengébbekkel, hátrányosabb helyzetűekkel(kb 50 éve), azóta szépen megugrottak a dolgok(technika, kellemes életkörnyezet), ez egyértelműen annak a jele, hogy az evolúció dolgozik, jobbá válunk, olyan dolog történt velünk, mint eddig nem.

A rasszizmus elítelendő, a nőket egyre kevesebben nézik le, gyerekeket nem házasítanak korán, a gyerekmolesztálást elítélik, a sérült embereket foglalkoztatják, nem menő GYPsnek hívni a màsik embert, egyszerűen elítéli a kirekesztő embereket az általános közvélemény. Nem azért, mert belebogarászunk a rendszerbe és mentjük a menthetőt, hanem mert akarjuk menteni a menthető! Ez hatalmas dolog, és sokszor jól sül el!

Mivel még ez az egész csak pártízéve fejlődött, és mert egy pocsék miniszterelnök ül a csóró, apró és alulképzett, elöregedő országunk élén, azért hallhatsz olyat, hogy xynak ráment az élete. A fejlettebb részeken nem vetik meg azt, aki otthonba adja az önellátásra képtelen gyerekét, lemegy hozzá hetente, vagy kicsit ritkábban, és a gyereknek jó élete van! Nem kell attól tartania senkinek, hogy megverik, éheztetik vagy megerőszakolják, mert ott mások a körülmények és mindenki boldog. A gyerek is. Lehetőségeihez képest elég jó neki.

Egyébként az is érdekes, hogy a sérült felnőttet összeveted egy csecsemővel! A csecsemő nem élt még semmit, a felnőttnek volt x éve élni. Az egyiknek több mint 50%al lesz egészséges élete(1000grammal, a példádból), a másiknak 1% van inkább annyi sem az esélye, mert a korábban életben tartott emberek közül egy sem kel felt, egy sem volt tudatánál.

Plusz aki épp sérült lesz babáknál, lehet hallássérült, lehet bicegni fog, lehet lassabban fejlődik a beszéde, vagy csak 85 lesz az iqja(ami még normális, csak az alja), de imádhat élni.

Ha látnál ilyen vagy sérültebb gyereket, imádnak élni, mosolyognak! Azért mert te más világba születtél, és több lehetőséged van, még az ő életük sem rossz! Te talán naponta őrlöd magad a gazdagabbak, fittebbek, szebbek élete miatt, mert több élményük van, gyorsabban futnak vagy sokkal többen mondják nekik, hogy szépek?

Nem tudom már hogy magyarázni, ha nem érted így se, az nem iq, hanem eq hiány miatt lesz, egyszerűen szeretnek élni, hálásak az apró dolgokért, ès hozzátesznek mások életéhez pusztán a létezésükkel(pláne alacsony iqval, arra, mint a downra is, ami mindig alacsonyabb iqval járjobban jellemző az elégedettség, boldogság).

"Én radikálisabb vagyok, úgy gondolom, az indokolt (tehát nem kérésre végzett) császárral születetteket sem biztos, hogy kellene."

Hogy az ember nehezebben szül, hogy magas a gyermekhalandóság és az anyára is veszélyes, nem azért van, mert bárki genetikai selejt lenne, hanem a felegyenesedésnek és a nagyobb agytérfogatnak 2 ára volt: az egyik, hogy a mi gyermekünk a legfejletlenebb az emlősök között (nézd csak meg a Szavannán megellik a gnú, a borjúja pár órával később 4 lábon áll), a másik pedig az, hogy sajnos a medencénk éppenhogy súrolja a határát annak, ami alkalmas egy gyermek világra hozatalára. Gyakorlatilag - némi kivétellel - hogy valaki természetes úton szüli-e meg a gyermekét vagy sem, a szerencsén múlik, például hogy a megfelelő medence méret találkozik-e a megfelelő fejkörfogattal. Nem sok köze van ahhoz, hogy alkalmas-e a tested rá, vagy sem. Ugyanígy ennyi erővel az RH negatív kismamák ne kapjanak antidótumot, hiszen a természet akarta úgy, hogy ne tudjon adott esetben több rh pozitív bébit szülni, vagy a nagyszüleinktől is elvehetnénk a vérnyomásukra kapott gyógyszert, mert hát ha magától nem tud életben maradni, akkor úgy járt, nem? A saját nyomorúságodat meg nem biztos, hogy másra kellene kivetíteni, itt senkit nem érdekelnek a krónikus nyavalyáid, sem az, hogy a te laikus elméleted szerint az miért alakult ki. Rengeteg egészséges, természetes úton született embernek van valami eü problémája, ami sok esetben modern civilizációs betegség, kezdve az autoimmunoktól, az allergián keresztül a különböző intoleranciákig, de maga a fogszuvasodás is bizonyítottan a mezőgazdasági forradalommal egy időben vált népbetegséggé.

Kérdező: még egyszer megkérdem: kié lenne a felelősség? Az orvosoké nem, ezt leírtam, ez világos, mint a nap. A hozzátartozóé sem lehet, mert érzelmileg be van vonódva, nem tud racionális döntést hozni. Akkor? Spártához hasonló bizottságot kellene létrehozni, ahol egy csapat nem-orvos döntene arról, hogy ki élhet és ki halhat? És ha eldöntötték, hogy egy bébi életben maradhat, de később kiderül, hogy rengeteg betegsége lett mégis, ami visszavezethető a komplikált születéséhez, na akkor ott ki lenne a felelős? Nem olyan egyszerű kérdések ezek a mai világban, amikor gyakorlatilag egy spontán vetélés nem történhet meg úgy, hogy azonnal ne keresné az ember a bűnbakot - többek között ezért született meg a defenzív medicina intézménye (ha nem ismernéd ezt a kifejezést: amikor gyakorlatilag az orvosok a saját védelmük érdekében inkább óva intik az embert még olyan kockázatoktól is, ami annyira minimális, hogy nem is tekinthető valódi kockázatnak - például én fogorvosként nem csinálhatok kismamának kisröntgent, noha pontosan jól tudom, hogy a benne lévő sugárdózis még ólomköpeny nélkül is annyi, mint egy banánban és egy májusi kora délutáni sétában több sugár éri a kismamát, mint egy kisröntgennél, mégsem csinálom - akár annak a kárán, hogy cserébe nem tudok mit kezdeni a fogával -mert ha a röntgentől teljesen függetlenül lesz valami baja a babának, akkor én elővehető vagyok, ugyanis mindig kell bűnbak!).

Orvos nagypapám története jut ilyenkor eszembe, mikor az 50-es években volt hallgató, és vitték őket osztályokra, az egyik ágyon egy hangosan ordítozó beteg feküdt. Nagypapám megkérdezte, hogy miért nem különítik el az illetőt, olyan betegsége van, ami gyógyíthatatlan, mindenképpen meg fog halni a közeljövőben, itt viszont foglalja a helyet másoktól és zavarja is a többi embert a gyógyulásban. Mire erre az oktató azt felelte, hogy ő anno itt volt, amikor egyszer csak beállított valaki egy Németországból hozott ampullával, és az addig halálos szepszist sikerült meggyógyítani. Mert abban az ampullában penicillin volt. Sosem lehet tudni, hogy mikor érkezik valaki egy olyan gyógyszerrel, ami például ennek az embernek is megmentheti az életét.

Nyilván ez egy romantikus történet. És, ha eltekintünk ezektől a szentimentális hozzáállásoktól és szigorúan csak a társadalmi hasznosságot vizsgáljuk, akkor ezeket a szituációkat el kell engedni. De akkor is fennáll az a probléma, amit fentebb írtam: ha mégis életet szavaznak meg valakinek, aki beteg, akkor kire lesz ráhúzva a vizes lepedő? Ki fogja finanszírozni annak az embernek a teljes medikális kezelését élete végéig? A medicina nem egzakt tudomány, még az sem jósolható meg előre, hogy ha én betömök egy fogat, akkor abból nem lesz-e valami gyulladásos reakció a fogbélben vagy sem. És akkor ez egy fog, nem egy emberi élet.

Előre nem lehet tudni, hogy mi lesz a gyerekkel. Ismerek súlyos agyvérzéses 1 kg alatti koraszülött gyerekeket, akiknek semmi bajuk. A mi gyermekünk alig volt koraszülött 2 kg volt. Semmi baja nem.volt, amíg fertőzés miatt le nem állt a légzése, keringése. Azt sem tudtuk sokáig, hogy mi történt vele, csak azt tudtuk, hogy agykárosodást szenvedett. Nekünk azt mondták az orvosok, hogy a nyálát nem fogja tudni lenyelni, imádkozzunk, hogy meghaljon mielőtt hazavihetnénk. Jelenleg járni tanítjuk, boldog, kiegyensúlyozott gyerek, habár ennek ellenére halmozottan sérült.

Amíg 1% esély is van arra,hogy nagyjából teljes életet fog tudni élni egy gyerek, addig nincs szülő, aki hagyná elmenni. Mert szeretjük őket. Es akkor is szeretjük őket, ha beteg.

Nem lehet előre tudni, hogy a koraszülött baba mennyire lesz sérült, vagy hogy sérült lesz-e egyáltalán. Kolléganőm kisfia is 1 kg alatti súllyal született, két hónapig volt a kórházban (de lehet, hogy tovább, annyit biztosan). Sérült, de nem lesz magatehetetlen. A látása nem lesz túl jó soha, de a hallása ép, már elkezdett beszélni, mozgásban is kezdi utolérni a kortársait, jó eséllyel iskolás korára tényleg csak annyiban lesz más, mint a legtöbb gyerek, hogy látássérült. Ami persze nem egy túl jó dolog, de azért látássérültként lehet teljes életet élni, nem fog egész életében ápolásra szorulni.

Másik ismerősöm kislánya szintén extrém koraszülött volt, sokáig kérdéses volt, hogy életben marad-e. Ma már 12 éves, és annyi a baja, hogy nagyon erős szemüveget kell hordania, és asztmája van. Ezen kívül teljesen egészséges.

Szóval tényleg nem lehet ezt a szuleteskor, vagy az első pár hónapban egyértelműen látni.

Egyébként a down-os babák sem egyformák, van, aki felnőttként dolgozik is, saját háztartása, párja van, csak minimális segítségre van szüksége, mert a világ nem rájuk van szabva, de a mindennapi dolgokkal tök jól elboldogulnak a maguk módján. És persze vannak, akik súlyosabb esetek és egész életükben gondozni kell őket. De ezt nem lehet előre tudni.

Őt te megölted volna...

[link]