Milyen okból tudtál csak a tervezettnél később gyermeket vállalni?

Több összetevős a dolog. 25 évesen kezdtem dolgozni és a nulláról megteremteni a létfeltételeimet, az anyagi biztonságomat, stb. 26 évesen ismertem meg a páromat, aki hasonló háttérrel rendelkezett. Összelapátoltuk ketten a kis életünket, majdnem 30 voltam mire úgy döntöttünk, hogy mostmár biztos körülményekbe érkezik. Ezután 1 évet vártunk arra, hogy jönni akarjon.

Én 25-6 évesen már szerettem volna anya lenni, de az már gimis koromban kirajzolódott, hogyha egyetemre megyek, akkor ez nem fog menni. 31 évesen, tavasszal fog megszületni az első babánk és szeretnénk még másodikat.

Fiatalabb koromban úgy terveztem, hogy férj, 3 gyerek és 30 éves korom előtt szerettem volna az elsőt :). A későbbi férjemet meg is ismertem 24 évesen, de majdnem 30 voltam, mire eljutott a lánykérésig. És a baráti körét nézve ő még a korán házasodók közé tartozik. Utána nem jött egyből a baba, majd el is vetéltem. Jelenleg 2 kicsi gyerekünk van.

A fő ok talán a Pató Pál úr szellemiség ("Ej, ráérünk arra még!"), de ehhez kapcsolódik egy kis egzisztenciális probléma is. A mellék ok pedig a termékenység.

33 vagyok, még nincs gyerekem.

Ahogy előttem már írták, 25 évesen tudtam igazából a munka világába bekapcsolódni, nulláról kellett mindent felépíteni, mostanra már viszonylag stabil az egzisztenciám, de még így is sok a bizonytalanság, pl saját ingatlan hiánya.

Emellé jön a megfelelő partner hiánya, másfél évvel ezelőttig nem volt olyan férfi, aki felvállalt volna hosszú távon vagy én nem éreztem velük jól magam.

Ezek miatt le is mondtam a gyerekvállalás kérdéséről, főleg az utóbbi időben, ami kezd kirajzolodni a Magyarországi családpolitika címszó alatt, nem szeretném ha a gyerekem oktatás, egészségügy, normális élhető jövő nélkül nőne fel.

Jelenlegi párommal változhat talán a helyzet, ha sikerül kijutni külföldre, normális fizetéssel, lakhatással, akkor be merem vállalni, addigra viszont bőven 35 felett leszek, de korábban esélytelen volt.

Egyértelműen termékenységi gondok. 30 éves voltam, mikor a férjemmel úgy éreztük, hogy csak a gyerek hiányzik. Az eredeti terv az volt, hogy pikk-pakk jön az első gyerek, akit 31-32 éves koromban szülök meg és kis korkülönbséggel jöhet a tesó. Ehhez képest most 35 évesen tarthatom a karomban a 4 hetes kislányunkat.

Hogy lesz-e testvére? Nem tudom. Egyelőre hálás vagyok hogy ennyi küzdelmes év (kivizsgálások, műtétek, sikertelen lombikok és két vetélés) után végre itt van velünk az egészséges gyerekünk.

30 évesen kezdük a babatervezést , 42 évesen meg is lett. A gólya piszkosul eltévedt.

Volt ebben az időszakban órarendtől a lombikokig minden, semmit sem ért.

Érdekes: minden doki a válát vonogatta, hogy nem tudni miért nem, van 5% a földön aki sosem tudja meg, miért nem lesz baba. Mi ebbe tartozhatunk.

Szerencsére a gólya kijózanodott és mikor már feladtuk, csak hozott egy gyönyörű fiút. Ma már 7 éves, és eddig minden jó, minden szép!

Az uokám talán már nem láthatom, de ezen nem vagyok elkeseredve.(még)