Mit tegyek a kislányommal és az unokatesójával?
Kislányom 3,5 éves, van egy unokatesója, aki kisgimnazista, 12 éves. Szomszéd településen laknak, havonta találkozunk velük. Nem túl közeli, de szeretetteljes kapcsolatban vagyunk a családdal. Ami problémás számomra, hogy a kislányom teljesen odavan a nagy unokatesójáért, csodálattal tekint rá, teljes izgalomban van, mikor megyünk hozzájuk, már retteg előre, hogy hamar haza kell majd jönnünk. Míg ott vagyunk a szemét le sem veszi róla, mellé ül, hívja játszani, teljes figyelme rajta van, és epekedve várja, hogy foglalkozzon vele, közben látom, hogy nagyon izgul. Nade a nagy unokatesónak ez egyre terhesebb. A szülők megbeszélték vele, hogy egy kicsit foglalkozzon a kislányunkkal, de amint soknak érzi jelezze az anyukának, és majd közbelép, terel. Én azt látom, hogy a nagylánynak 1 perc is sok, utálja az egész helyzetet, menekülne belőle, kötelességből letudja a fél órát nehezen, akkor kéri diszkréten, hogy mentsék meg. Attól tartok, hogy a velünk való találkozástól is frászt kap. Általában 2-3 órát töltünk ott. A hazaindulás nagyon nehéz. Előre szólok, időben, de bármit próbálok, előre megbeszéljük, mindig balhé van belőle, itthon is folytatódik a feszült hangulat. Mostanában pedig ilyen helyzetekben (pl. ha helyreigazítjuk szelíden) elvonul a szobájába, majd hamar szól, hogy menjek, mert bepisilt.
A szívem szakad meg, mikor látom, hogy a lányom mennyire szeretne kapcsolódni a számára csodálatos, példaértékű nagy unokatesóval, és kudarcok érik. Egyébként nehezen megy neki a barátkozás, félénk természet. Viszont látom a kamasz unokahúgom vívódásait is. A szülőkkel beszéltem erről, Ők nem látják nagy problémának, szerintük a mi lányunknak ne szóljunk semmit erről.
Mi a helyes ilyenkor, hogyan tudunk mi szülők segíteni ebben a helyzetben? Normális ez a viselkedés ebben a korban?
Még egy kérdésem lenne. Lányom mostanában nagyon szeretné, hogy megdicsérjék, észre vegyek. Babát, játékot visz a kezében az utcára, boltba, játszótérre stb., és ha nem veszik észre csalódott lesz, de nagyon. Legutóbb direkt azért vette le a sapkáját, hogy a nénik vegyék észre a hajfonatát...de nem tették szóvá, ezért nagyon szomorú, csalódott lett. Mit tudok ilyenkor tenni? Valójában miért csinálja ezt? Figyelmet szeretne?
Látok gyermekeket, akik a környezetükre fittyet hányva vidáman játszanak, a lányom pedig feltérképez, szemmel tart mindent, és mindenkit, apróságokon fennakad.
Nem egy 12 éves kiskamasznak kell pesztrálni az ovis korú gyereket..
Gyerekkorban utáltam mikor jöttek vendégek és elvárták, hogy pesztráljam a gyerekeiket ingyen babysitter módjára.
A lányodat meg túlságosan agyon dicsérítek, azért viselkedik így. Nem egészséges. Utána meg csalódik amiért mások nem dicsérik agyon.
Teljesen érthető, hogy egy 12 éves lány tehernek érez egy 3,5 évest. Akármennyire szeretné a kisebb, de az együtt játszás erőltetését a nagyobb úgy fogja érezni, mintha őt is a 3,5 éves szintjén kezelné a család.
Én azt látom megoldásnak, hogy ne vigyétek a rokonokhoz, viszont keressetek neki korban hozzáillő társaságot. én se töltöttem sok időt kortársakkal, testvérem nincs, aztán nagyobb koromban utáltam is a saját korosztályomat. Osztályba sem tudtam rendesen beilleszkedni sosem. Felnőttként már nem téma, és nem okozott ez maradandó sérüléseket, de valószínűbb könnyebb lett volna iskolásként. Szóval ezért lenne érdemes ezt a kislányt korához illő foglalkozásra vinni, ahol esetleg szerezhetne barátokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!