Mit tegyek a kislányommal és az unokatesójával?
Kislányom 3,5 éves, van egy unokatesója, aki kisgimnazista, 12 éves. Szomszéd településen laknak, havonta találkozunk velük. Nem túl közeli, de szeretetteljes kapcsolatban vagyunk a családdal. Ami problémás számomra, hogy a kislányom teljesen odavan a nagy unokatesójáért, csodálattal tekint rá, teljes izgalomban van, mikor megyünk hozzájuk, már retteg előre, hogy hamar haza kell majd jönnünk. Míg ott vagyunk a szemét le sem veszi róla, mellé ül, hívja játszani, teljes figyelme rajta van, és epekedve várja, hogy foglalkozzon vele, közben látom, hogy nagyon izgul. Nade a nagy unokatesónak ez egyre terhesebb. A szülők megbeszélték vele, hogy egy kicsit foglalkozzon a kislányunkkal, de amint soknak érzi jelezze az anyukának, és majd közbelép, terel. Én azt látom, hogy a nagylánynak 1 perc is sok, utálja az egész helyzetet, menekülne belőle, kötelességből letudja a fél órát nehezen, akkor kéri diszkréten, hogy mentsék meg. Attól tartok, hogy a velünk való találkozástól is frászt kap. Általában 2-3 órát töltünk ott. A hazaindulás nagyon nehéz. Előre szólok, időben, de bármit próbálok, előre megbeszéljük, mindig balhé van belőle, itthon is folytatódik a feszült hangulat. Mostanában pedig ilyen helyzetekben (pl. ha helyreigazítjuk szelíden) elvonul a szobájába, majd hamar szól, hogy menjek, mert bepisilt.
A szívem szakad meg, mikor látom, hogy a lányom mennyire szeretne kapcsolódni a számára csodálatos, példaértékű nagy unokatesóval, és kudarcok érik. Egyébként nehezen megy neki a barátkozás, félénk természet. Viszont látom a kamasz unokahúgom vívódásait is. A szülőkkel beszéltem erről, Ők nem látják nagy problémának, szerintük a mi lányunknak ne szóljunk semmit erről.
Mi a helyes ilyenkor, hogyan tudunk mi szülők segíteni ebben a helyzetben? Normális ez a viselkedés ebben a korban?
Még egy kérdésem lenne. Lányom mostanában nagyon szeretné, hogy megdicsérjék, észre vegyek. Babát, játékot visz a kezében az utcára, boltba, játszótérre stb., és ha nem veszik észre csalódott lesz, de nagyon. Legutóbb direkt azért vette le a sapkáját, hogy a nénik vegyék észre a hajfonatát...de nem tették szóvá, ezért nagyon szomorú, csalódott lett. Mit tudok ilyenkor tenni? Valójában miért csinálja ezt? Figyelmet szeretne?
Látok gyermekeket, akik a környezetükre fittyet hányva vidáman játszanak, a lányom pedig feltérképez, szemmel tart mindent, és mindenkit, apróságokon fennakad.
Szerintem ő ilyen karakteru gyerek, illetve lehet kicsit túlzásba vittetek a dicsergeteset? Bár szerintem minden ilyen korú gyerek szereti tenni magát a környezetének, hiszen mostanra már tisztába jött a saját képességeivel, ugyessegevel.
Mindenesetre nagyon óvatosan kellene rávezetni, hogy néha hagyni kell másokat egyedül lenni mert fontos dolga van, vagy elmagyarázni, hogy ő is figyeljen meg és dicserjen meg másokat.
De később amúgy is több onkontrollt tanul. Ki kell várni...
Köztem és a húgom között 15 év korkülönbség van, és nagyon-nagyon hasonlóan viselkedett, mint a te gyereked. Látatlanban nehéz okosat mondani, de úgy tűnik, a te gyereked igencsak el van kényeztetve.
Lehet segítene, ha nem úgy kezelnétek, mintha ő lenne a világ közepe, és akkor nem volna csalódott, ha másoktól sem ezt a visszajelzést kapná.
Én is 12 éves voltam, mikor az akkor 2-3 év közötti kislány miatt az anyukája rám parancsolt, hogy ugyan játsszak már a gyerekével. Mindig ez volt ha egy társaságba jöttek velünk, én is előre rettegtem ezektől a pillanatoktól. Az a kislány is egy kis elkényeztetett egyke volt. Most 32 évesen feszélyezve érzem magam egy gyerek társaságában, jobban esik levegőnek nézni, nem is akarok szülni.
Szerintem most "neveld" még meg a tiédet, nehogy felnőve az unokatesó is így érezzen mint én a gyerekek iránt.
még egy kicsit üldözöd szegény kamaszt az óvodásoddal, és bye-bye szeretteljes kapcsolat. a kiskölykök ilyenek, mindenki idősebb és menőbb náluk, csak amíg ebből egy van, addig ez tök izgalmas és totál ráfüggenek... ez a magamutogatás meg... nem ő a világ közepe, nem fogja az egész világ őt ajnározni, ez lassan igazán tisztázódhatna benne.
szerintem vidd el valami harcművészeti vagy balettórára, ott tanulna egy kis viselkedést és lenyugvást. az ilyen sportok jót tesznek, fegyelmezettebb lesz érzelmileg, megtanulja, hogy nem ő a világ közepe és hogy a dicséretet ki kell érdemelni, nem rohamot kapni attól, hogy senki nem rajongja körbe napi 24 órában.
8!
Fordítva ülsz a lovon.
Nem kell a világnak egy 3 es fél éves körül forognia. Forogjon körülötte az anyja, meg egy apja, de egy 12 évesnek még véletlenül se kell. Konkrétan a saját anyjának is fontosabb a kérdező gyerekének a kis lelke, mint a saját gyereke. Bakker, ha a lány nem akar a kicsivel lenni, akkor ne legyen. A kérdező keressen neki korban hozza illő társaságot. Vagy szerinted az is normális, ha a 12 éves majd egy 20 évessel akar lógni? Hát nem.
Dicsérgetni se kell állandóan. Egy idegemnek meg pláne nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!