Mit tegyek a kislányommal és az unokatesójával?

Kislányom 3,5 éves, van egy unokatesója, aki kisgimnazista, 12 éves. Szomszéd településen laknak, havonta találkozunk velük. Nem túl közeli, de szeretetteljes kapcsolatban vagyunk a családdal. Ami problémás számomra, hogy a kislányom teljesen odavan a nagy unokatesójáért, csodálattal tekint rá, teljes izgalomban van, mikor megyünk hozzájuk, már retteg előre, hogy hamar haza kell majd jönnünk. Míg ott vagyunk a szemét le sem veszi róla, mellé ül, hívja játszani, teljes figyelme rajta van, és epekedve várja, hogy foglalkozzon vele, közben látom, hogy nagyon izgul. Nade a nagy unokatesónak ez egyre terhesebb. A szülők megbeszélték vele, hogy egy kicsit foglalkozzon a kislányunkkal, de amint soknak érzi jelezze az anyukának, és majd közbelép, terel. Én azt látom, hogy a nagylánynak 1 perc is sok, utálja az egész helyzetet, menekülne belőle, kötelességből letudja a fél órát nehezen, akkor kéri diszkréten, hogy mentsék meg. Attól tartok, hogy a velünk való találkozástól is frászt kap. Általában 2-3 órát töltünk ott. A hazaindulás nagyon nehéz. Előre szólok, időben, de bármit próbálok, előre megbeszéljük, mindig balhé van belőle, itthon is folytatódik a feszült hangulat. Mostanában pedig ilyen helyzetekben (pl. ha helyreigazítjuk szelíden) elvonul a szobájába, majd hamar szól, hogy menjek, mert bepisilt.

A szívem szakad meg, mikor látom, hogy a lányom mennyire szeretne kapcsolódni a számára csodálatos, példaértékű nagy unokatesóval, és kudarcok érik. Egyébként nehezen megy neki a barátkozás, félénk természet. Viszont látom a kamasz unokahúgom vívódásait is. A szülőkkel beszéltem erről, Ők nem látják nagy problémának, szerintük a mi lányunknak ne szóljunk semmit erről.

Mi a helyes ilyenkor, hogyan tudunk mi szülők segíteni ebben a helyzetben? Normális ez a viselkedés ebben a korban?

Még egy kérdésem lenne. Lányom mostanában nagyon szeretné, hogy megdicsérjék, észre vegyek. Babát, játékot visz a kezében az utcára, boltba, játszótérre stb., és ha nem veszik észre csalódott lesz, de nagyon. Legutóbb direkt azért vette le a sapkáját, hogy a nénik vegyék észre a hajfonatát...de nem tették szóvá, ezért nagyon szomorú, csalódott lett. Mit tudok ilyenkor tenni? Valójában miért csinálja ezt? Figyelmet szeretne?

Látok gyermekeket, akik a környezetükre fittyet hányva vidáman játszanak, a lányom pedig feltérképez, szemmel tart mindent, és mindenkit, apróságokon fennakad.