Honnan tudtatok, hogy keszen alltok a gyerekvallalasra?

Onnan tudtam, hogy megjött a vágy a gyerek iránt és már le tudok mondani dolgokról az ő javára, nem az a legfontosabb, hogy még én éljem ki magam. De én már 29 éves vagyok és férjnél vagyok.

29 hkm

Én is 24 vagyok, most várom az első csemeténket. 7 éve ismerjük egymást, másfél éve vagyunk házasok, nekem egy teljes év sem telt el a házasságunkból, hogy akarjak gyerkőcöt. Egyszerűen (ahogyan te is leírtad), azt éreztem, vele minden jó és nagyon jó apa lenne. Aztán amikor azt éreztem, hogy nem elég kettőnből, akkor kezdett el feljönni bennem a vágy, hogy anya akarok lenni. Nyilván csak akkor kezdtünk bele a babaprojektbe, amikor azt mind a ketten jónak láttuk.

Nem szabad elképzelni, hogy pl. :otthon ülsz évekig, mert különben sem kell, hogy nálad így legyen, meg egyébként ezek az elképzelések nem jók semmire, csak hogy gátakat szabjanak.

Csak élvezd ezt, ahogy most vagytok és ha eljön az ideje, úgyis erezni fogod.

Van akinek előbb kell dönteni a gyerek mellett és csak utána kezdi érezni. De azt is tudni fogod, mikor kell döntened.

Nem akarok lehangoló lenni, de ilyenkor még nem tudhatod, hogy a párod milyen apa lenne, csak sejtheted. Amíg nincs babátok, gyereketek, csak tapogatoztok a homályba. Szóval erre építeni kicsit naívnak gondolom, de nem bántásnak szánom.

Az otthon ülést nem úgy kell elképzelni, hogy be vagy zàrva a 4 fal közé 2 évig, aztán jó napot. Nyilván nem leszel olyan független, de idővel tök sok helyre lehet menni gyerekkel is.

Bocsi, hogy nem a fő kérdésre válaszoltam, nálunk váratlanul jött a kislányunk, bevállaltuk, ennek 2 éve, örülök, hogy így lett.

Én csak azt tudom, hogy nem állok készen a gyerekvállalásra! Igen ez groteszkül hangzik...

Nem volt előttem jó anya példa. Sőt a családunkban csak rossz anyák voltak. Rossz anya volt a dédimamám, rossz anya volt a nagymamám (de legalább nagyinak kiváló!) és anyám... ő is katasztrófa! Úgy tönkre tette a lelkem... Én nem akartam gyereket! Meg akartam szakítani ezt az ördögi kört.

Amiért mégis itt vagyok, hogy a párom viszont a gyerekben látja az életünk kiteljesedését. És nagyon jó apa is lesz (már most több kisgyerekes anyuka foglalta imába a nevét, mert annyira ért hozzájuk). Én pedig nagyon szeretem őt. Azzal vígasztalom a gyerekem, hogy nagyon fogja az apai ág szeretni és kényeztetni. És csodás apukája lesz!