Szülés utáni depressziót más is így érezte ?

Idővel elmúlik.. keress fel egy pszichológust

Nekem nem ilyen volt, keress egy pszichiátert!

Mar 1x volt itt egy nagyon hasonlo kerdes, szinte ugyan ezekkel a szavakkal..Ha Te vagy az a kerdezo is ajanlom ne ide irkalj, mert attol nem gyogyulsz meg, hanem keress egy szakembert, mert ez nem vicc! Vedd komolyan, ha ilyen gondolataid vannak. Beszelj a ferjeddel, hogy te tenyleg nagyon rosszul vagy es vigyen el egy orvoshoz.

Nekem is volt szülés utáni depresszióm.Ugyan ezekkel a tünetekkel.Semmit nem éreztem a kisfiam iránt.De én akkor nem is jöttem rá,hogy depresszióban vagyok.Aztán magától elmúlt. kb. 1-1,5 hónapos volt mikor kezdtem észrevenni,hogy ,,szeretem" a gyerekemet.Akkor döbbentem rá,hogy mi volt velem valójában.Annyit mondhatok,hogy mi szülés után 2 héttel pont költöztünk és valószínűleg ez zökkentett ki a depiből.Én azt mondom próbálj meg valamit ami eltereli a gondolataidat,hisz az már jó,hogy felismerted,hogy valami nem oké.Fel a fejjel,túl leszel rajta és elő jön belőled is a szeretet a gyermeked iránt.Kitartást!!!

Közöld a férjeddel, hogy ez nem hiszti, hanem betegség. Hormonok okozzák. Keress fel pszichiatert. Ha a férjed nem támogat, kérj segítséget a védőnőtől. Amúgy is az is dolga, hogy felmérje, te hogy vagy. Nekem folyton kérdezgette az első időben, hogy vagyok. Lényegében olyan kérdéseket tett fel, hogy próbálta kideríteni van e depresszióm. Nem szégyen segítséget kérni. Kérj.

Ez nem játék, keress fel egy szakembert aki tud segíteni. Segítséggel sokkal hamarabb túl leszel rajta.

Kérj szakszerű segítséget. Bár azért az ilyen férj is jó, aki hisztinek titulál bármilyen problémát, főleg egy ilyen komolyat...

De pontosan mi borit ki?

Nem veled van a baj, igazából senki nem szereti az újszülötteket. Húgom el is menekült otthonról, nem bírta a vinnyogást, sírást. De ő nem igazán akarta a gyereket, az expasi erőltette érzelmi zsarolással. Most ő szív az 1 éves kölyökkel, húgom pedig éli az életét amire mindig is vágyott. Ne alázkodjatok meg egy kapcsolat miatt, ha nem kell egy folyton síró teher, lépjetek mielőtt késő.

Hasonló volt nálam is, bár én ragaszkodtam a kisfiamhoz, de olyan kifejezett kötődést nem éreztem az elején. 2 hónapos volt amikor elkezdődött alakulni köztünk vmi ami egyre jobban mélyült. Azt hiszem amikor 3 hónapos volt, akkor tudatosult bennem h úristen én vagyok az anyukája! Furcsa volt. Azt nem mondnám h nem szerettem, öngyilkos gondolataim sem voltak de nehéz volt. Sajnos az én férjem sem segített helyrejönni, ő nem értette h mi zajlik bennem, csak piszkált. Magamtól lettem úrrá ezen, de sajnos nem maradtam maradandó sérülés nélkül. A depresszióm evészavarba csapott át, ami felett nem tudok úrrá lenni. Jelenleg ezen dolgozom, szinte nulla sikerrel. Szintén egymagam mert el sem merem mondani h mi van velem, szégyellem. 4 éve szültem. Egyébként a kisfiamat imádom, nagyon meg tudtam szeretni, csak nehezen ment az anyává válás.