Hamar vállaltam gyereket vagy mi lehet a gond?

Olvastam egy érdekes könyvet a Ranschburg-Vekerdy-Popper triótól.

Ott a Ranschburg írja, hogy minden gyerek egy kis puttonnyal érkezik. Ez az ő kis személyisége. És ha ez a kis puttony nem azt tartalmazza, amit a szülő elképzel, elvár és a saját természetével kompatibilis, akkor jönnek az ilyen érzések és problémák.

Reméljük idővel összecsiszolódtok.

"Csak csendet akarok és azt csinálni amit akarok meg amikor akarok, nem csak vele kinlódni. Nem bulizni hanem csak csendben tvzni napközben vagy ilyesmi."

Egy kisgyerek mellett ez teljesen irreális elképzelés.

Nem feltétlen, csak fogalmatok nem volt, hogy mivel jár valójában! egy gyerek (nem arra a rózsaszín nyálra gondolok, amit a képünkbe tolnak "cukimuki", stb. néven, hanem a valóságra).

Látom a szült barátaimon, ismerősökön, hogy mind! nyúzott, fáradt, kialvatlan, ingerült, kb. egy egészségeset sz.rni nincs ideje.

32 vagyok, de eszem ágában nincs szülni.

Introvertált, csendes ember vagy, ő viszont talán inkább extrovertált, hangos, élénk, túl sok... Nagyon ismerős helyzet, nálunk is ugyanez van. Inkompatibilisek vagyunk, és nekem sem való az anyaság, túlterhel. Pedig nem illúziókkal tele vágtam bele, nem is vagyok olyan típus.

Idővel remélhetőleg könnyebb lesz, és természetesen az alap, hogy ezek után semmiképp nem vállal még egyet az ember lánya. Próbálj a munkádba "kapaszkodni", ha olyan, abban örömet lelni és kiteljesedni, ez valamennyire fel tud tölteni. Nekem sajnos nincs munkám, esélyem sincs a "logisztika" miatt, napi nettó kb. 3-3,5 órányi szabad mozgásterem van, amibe nyilván semmi nem fér bele. Számomra ez így rettenetes, nincs miből töltekeznem. A házimunka csak lehúz, borzasztóan, a háztartásbeliség nagyon távol áll tőlem. A gyerek is lehúz, mert ő is ilyen, sőt... Társam, partnerem sincs. Teljes kilátástalanság, mély depresszió. Tönkrement az életem. Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét!