Depresszió lenne vagy ettől sokkal több ?

Ha meg siman szuletett volna, lehet azert haragudnal, mert gatsebed lett, faj mint a bun, kitagulhatsz stb. Felre ne erts, de lehet az sem lenne jobb neked lelkileg, mert szerintem bizony ezek a gondolatok szules utani depresszio jelei, nem csak sima baby blues. Keress segitseget, tudasd a nogyogyaszoddal a gondolataid es o eliranyit a megfelelo szakemberhez. A ferjed meg egy pots, olvasgasson a szules utani depressziorol. Nem egy no tett mar miatta kart magaban, ne adj isten a bababan is...

Vedd fel a kapcsolatot a védőnővel, vagy keress magadtól pszichológust és menj el egyhez beszélgetni. Őszintén történhettek volna sokkal rosszabb dolgok is a császárnál (császáros voltam), pl. meghalhatott volna a gyereked szülés közben, lehetett volna súlyos oxigénhiánya. De igaza van a kettesnek, ha természetesen született volna lehet olyan gátsebed lenne, hogy ülni alig tudnál, megnyerhettél volna egy jó kis méhsüllyedést, hogy a hüvelyedben lötyög a méhed (ismerős a 4+ kilós gyereke természetes születése után így járt, hát sokkal szexibb és jobb érzés lehet, mint egy heg...), vagy kitágulhattál volna úgy, hogy a férjed lötyög benned, stb. Azt nem értem alapból, hogy amikor egy nő terhes lesz, akkor szerintem ugyanúgy számolni kellene azzal is, hogy vagy természetesen születik meg a gyerek, vagy császárral, mint azzal, hogy 50% az esély, hogy fiú lesz vagy lány. Amúgy a hegről meg: 19 éves voltam mikor kiderült a nőgyógyászati betegségem, úgy toltak be a műtőbe, hogy laparnak indul, de ha nagyobb a baj, lehet hogy csípőcsonttól csípőcsontig vágnak, mint az akkori szobatársam, meg amúgy örüljek, ha megmarad a petefészkem. Na én azóta nem a hegeimet érzem a legnagyobb problémámnak. Tudom, te most hormongőzben vagy, de kicsit azért próbálj meg elvonatkoztatni a hegtől és reálisan, kívülről szemlélni a helyzeted (ha nem megy egyedül akkor pszichológus), és rá fogsz jönni, hogy nem a bugyi vonala alatt rejlő pár centis vágás a legrosszabb dolog, ami történhetett veled.