Mit tehetnék, hogy jobb legyen az anyaság? Mióta megszültem, csak rossz dolgokból jut, de abból nagyon sok. Szeretem a gyerekemet, mindennél jobban imádom, de az anyaságból, szülésből csak rossz dolog jut.

Hú, értem. Én nem erről az oldalról ismerem ezt a problémát, hanem arról, amikor a letehetetlen baba anyjaként magyarázták, hogyan kell rendre szoktatni. Még csak nem is olyan sokan és agresszíven, de könyvből is ilyen szoktatósat olvastam.

Nekem egy felszabadulás volt arról hallani, olvasni, hogy velünk minden rendben, ez ilyen, és igazából az öröm is sokkal több lett. És ha összehasonlítom, hogy a picivel mennyivel boldogítóbb volt, hogy nem akartam megpróbálni szoktatni, hanem boldogan ölelgettem, és de szívás hogy alig lehet letenni, de főleg ugye azért mert van egy 2 éves is és igy azért nehéz. De lelkileg még igy is sokkal jobb

És a vicc az, hogy most 6 hetes és most màr sokszor leteteti magát és jatszik ha ott vagyunk mellette, pedig sose erőltettem. Vagy épp azért.

Én még sose láttam, hogy egy nyugodtan gőgicsélő babás anyukárq rászólnak, hogy mért nincs mellen vagy hordozva, de a nehez természetű gyakran szopizó, letehetetlen babás anyukák viszont sokat kapják az ívet. Szóval én még ezt a 4. Trimesztert sose hallottam valaki kárára használni, de lehet, hogy ilyen is van.

Letenni szerintem mindenki le kell néha tegye a babát és szerintem senki nem bírja jól ha közben ordít. A felszabadító tudás az, hogy nevelesből nem KELL letenni, nem szoktattad rosszul, nem kapattad el, hanem ilyen a baba ilyen az időszak. És ha ezt tudja az ember, sokkal szebb is tud lenni.

Mondjuk nekem is van 2 olyan ismerősöm, akinek hónapokig üvöltött a gyereke, bármit csinált, az valóban borzalmas lehet.

Ha a Kérdezőnek ilyen baja van, akkor ilyesmi támogató csoport is van. Pl Többemberes babák a Facebook-on.

Mást nem tudok elképzelni, ami kudarc anyaként egy várt gyereknél. Talán nem sikerült a szoptatás vagy neki lett testi/lelki baja a szülésnél.

Így nehéz, hogy nem tudjuk.

Én azt gondolom a szoktatásról, hogy kb ahhoz tudod emberi módszerekkel szoktatni, ami amúgy sem áll tőle távol. És ezt meg az anyukák érzik.

Pl akinek oránként szopizik a babaja (nekem a gyerekorvos barátnőm 3.babája ilyen, kis súllyal született, talán azért), az nem fogja 2 orát ordíttatni.

De amelyik telitolja a pocakját és amúgy is ritkán enne, az lehet hogy simán hozzászokik a 3 órához mert tetszik neki, illik hozzá.

Vsz a többi dolog is ilyen.

Nekem pl nem lehet a kiságyba letenni es otthagyni egyiket se. Pedig az elsőt próbáltam. Örökké sírnának de tényleg. Más dolgokhoz meg lazán hozzászokott pl hozzátápláláshoz. Az ember nyilván azokban a témakban van nehéz helyzetben, ahol nem a nagykönyvet hozza a gyerek. És ha ez a legelején van, akkor el is megy az önbizalma, főleg ha segítenek is neki ebben.