Csak én érzem magam emiatt szarul?

20hós a fiunk. Itthon vagyok vele gyeden. Míg dolgoztam, kaptam a fizetésem, meg a borítekot..

Mivel nem volt tervben a babánk, így addig működött a dolog. Ahogy terhes lettem, akkor meg már nem volt hajlandó emelni a főnököm.

A csed még viszonylag jó összeg volt, a gyedem íhy kerek 100ezer... a 200ezres fizuhoz képest lófütty...

Megélünk így is, mert férjem azért rendesen keres. Engem mégis egyre jobban nyomaszt a gondolat, hogy én csak itthin ülök ő meg gürizik egész nap. (Na jó, nem ülök, mert mindig rend van, minden nap főtt kaja, itthon én intezek mindent. Kertet, állatokat.)

Férjem szerint ez a normális. Lassan 2lesz a fiunk, onnan már csak a gyest kapom. Akkor is maradok vele itthon. Államiba nem vették fel, magánba meg ha beadjuk anyagilag ugyan ott vagyunk.

Van nem 1 barátnőm akik hasonló korú gyerekkel vannak otthon. Ők is hasonló keresettel. Ők mégis boldogak, eljárnak sholpingolni, kávézgatni méregdrága helyekre, a férjük meg szakadjon meg, mert nekik ez a gyerek mellett jár..

Meg emellett visszamenni dolgozni sem tudok, megszűnt a munkahelyem. Így a gyerek mellett meg egyenlőre nem tudok keresgélni.

Férjem szerint ez így a jó, nekem most a gyerek a dolgom. De most, hogy a felújítás miatt több a kiadásunk, látom rajta, hogy azért valahol zavarja, hogy én "ennyit teszek a közösbe". De ha rákérdezek sem mondja

Más ezt hogy éli meg?