Sodortátok már veszélybe véletlenül/meggondolatlanul a gyermeketeket?

Kb 1 hetes volt a fiam. Az ágya felett volt egy kis polc, ahova én rátettem a telefonom, de sajnos csak félig és lecsúszott. A fejétől pár cm-re landolt. Most múlt 5 éves a fiam, de a mi lett volna még mindig kisért.

A másik nagyon durva eset, szálltunk le a metróról (Németországban élünk) kb 2,5 éves lehetett. Fogtam a kis kezét, külön mondtam, hogy nagyot lépjen, de az előttem leszálló bénázott és pillanatra rá figyeltem, addig a fiam becsúszott a metro és az állomás közötti aknában, csak a kezem tartotta. Abban a pillanatban higgattan vissza kiemeltem, majd pár lépés után rámtört a remegés és a sírás, ami napokig megmaradt. Szintén a mi lett volna, ha kicsúszik a kezemből a kis keze, stb...

A telefonos story-t én sem mondtam el senkinek. A metrós azt úgy érzem nem az én hibam volt, meg azzal vigasztaltam magam, hogy meghúzom a vészféket, vagy beállok az ajtóba, még nem segít valaki, úgy csak nem indult volna el a szerelvény. Ahhh, agyon gyötörtem magam utána.

Telefonost meg hagyjuk, de az tuti hogy semmi nehezet nem vettem utána a kezembe, amivel megüthettem volna. Lehet úgy van ahogy írod, a bevésődés miatt hagyhat ekkora nyomot.

9 hónapos a kislányom. Imádja a karácsonyfa díszeit, fényeit. Tegnap este leültem Vele a karácsonyfánk mellé, az ölembe ültettem a babámat, és a kezébe adtam egy nagy karácsonyfadíszt. Egy adott pillanatban egy reccsenést hallottam, majd ahogy lenéztem a babámra, azt láttam, hogy összeroppantotta a kezében a szájánál a díszt, a szilánkok a szájában, az ajkain, a kezében voltak. Azonnal szedtem ki mindent a szájából, a kezéből. Hál' istennek nem jutott be a szájába semmi, vszleg azért, mert nedves/nyálas volt az ajka, oda feltapadtak a szilánkok. Még csak meg sem vágta magát. Éjjel virrasztottam mellette, annyira aggódtam Érte.

Az a durva, hogy lecseréltük a korábbi üveg díszeinket műanyagra (ezért mertem odaadni a kislányomnak), viszont ezek szerint pont ez az egy üveg dísz megmaradt, pont ezt adtam a babámnak. Szörnyen éreztem magam.

Kb egyhónapos kisfiunkat a sétából hazaérve nem akartuk felébreszteni, úgyhogy a babakocsi

mózeses felső részét leemeltük és felhoztuk a lakásba, majd leraktuk a szoptatós fotelhez tartozó lábtartó puffra. Ez ilyen este 8 körül lehetett (augusztusban), és mi is ledőltünk, gondolván, hogy úgyis hamar ébred enni, még bőven mielőtt mi elaludnánk. Ehhez képest éjfél körül ébredtünk a kis nyüszögésére, és mentem a puffhoz, és akkor láttam, hogy leborult róla a babakocsi mózese, mert a kisfiunk ahogy mozgolódott benne, áthelyeződött a súlypontja és a puff, mivel sokkal kisebb, nem tudta eléggé alátámasztani. Szerencsére kb 50 centiről borult le és csak borult, nem esett, de rettenetesen kétségbeestem. Semmi baja nem lett a kisfiunknak, mintha föl se tűnt volna neki.