Kis korkülönbséggel érkezett második baba mennyire forgatta fel az életeteket?

Januártól elkezdünk próbálkozni a tesóval, akkor lesz fél éves a kislányom. Nyilván nem tudni, hogy mikor jön össze, de én azért kis korkülönbségben reménykedek.

Viszont félek is az újabb babától, most annyira ideális az életünk, a lányom tündéri nyugodt baba, most így, hogy egyedül van, tökéletesen be tudom osztani az időm és vele is maximálisan úgy tudok foglalkozni, ahogy arra szüksége van, minden figyelmem rá tudom fordítani, és mindemellett magamra is, a férjemre is, a háztartásra is van időm, szóval abszolút mesébe illő az egész helyzet. Nagyon félek, hogy a testvére teljesen más habitusú lenne, akivel sokkal nehezebb, de még ha ugyanolyan álombaba, mint a lányom, akkor is igazából szeretném neki megadni ugyanazt a törődést és figyelmet, mint amit az első babámnak tudtam megadni, úgy, hogy a lányommal sem foglalkozok kevesebbet. Kicsit lehetetlen küldetésnek hangzik :D Vagy lehetséges lenne így megoldani? Szerencsére a férjem nagyon támogató, maximálisan kiveszi a részét mindenben, szóval egy szavam sem lehet, mégis félek, hogy két gyerekkel, akik ennyire közel vannak egymáshoz korban, mennyire tudnánk megbirkózni.

Várhatnánk persze, amíg nagyobb lesz a korkülönbség, talán nem lenne akkor ennyire félelmetes a dolog, ha a lányom már oviba jár, amikor jön a tesó, de nem leszek már fiatalabb én sem, és nem akarunk tovább várni a próbálkozással, a lányom is nehezen jött össze, plusz valahogy nekem jobbnak tűnik, ha korban ilyen közel vannak egymáshoz, még ha most nehezebb is. Csak attól még szeretném jól csinálni, mindkét gyereknek a legtöbbet és a legjobbat nyújtani, és azért eléggé félek, hogy ez mennyire megvalósítható.

Nálatok ez hogy működött? A nagyobb testvér hogy viselte, hogy ilyen fiatalon már megoszlott a figyelem?