Mit tegyek, ha a fiamban egyre jobban az apját látom és félek, hogy még fogom utálni?

Ez esetben - bár nem szoktam- de egy pszichológust ajánlok. Méghozzá azért, mert ez -az ún kettős kötés- a kisgyereknél a skizofrénia melegágya. A pszichológus talán segít megérteni, amit itt írok, de sajnos csak így nem fog működni, csak mint komment lepereg rólad majd, nem hat:

minden ember más és más, egyszeri megismételhetetlen ember -ez adja a méltóságát. Önmagában nyugvó lényege, célja van. Ez mélyen így van, és ezt kell érezze a gyermeked tőled, ezt a szeretet-áramlást. A felszín: hogy ilyen-olyan vonások, amibe a saját bajunkat látjuk bele (bántott valaki, hasonlít) - ez az áramlat csupán a te betegségedből jön.

"A felszín: hogy ilyen-olyan vonások, amibe a saját bajunkat látjuk bele (bántott valaki, hasonlít) - ez az áramlat csupán a te betegségedből jön."

És hogyha a gyerek bánt másokat az oviban? Az is csak azért lehet, mert az anyja beteg? És mi van akkor, ha ordít az anyjával a gyereke vagy megüti? Nem hiába írja a kérdező, hogy nemcsak külsőre de belsőre is hasonlít az apjára.

Hidd el, hogy belsőleg nem rá hasonlít, csak amikor "rossz", te látod bele.

Mivel a gyerek apjával rosszak a tapasztalataid, így egyből ahhoz kapcsolod.

Sokszor a felnőttek viselkednek gyerekesen és emiatt is lehet hasonlóság.

Pl. egy felnőtt is tud gyerekesen duzzogni.

Az emberi tulajdonságok hasonlóak. Lehet, hogy a szomszéd férfi tulajdonságai között is találnál olyat, mint a gyerekedé.

Szóval ne utáld, próbáld jó irányba terelni.

Nagyon fájdalmas volt ezt olvasnom. Az én anyám az ocsemmel csinálta ezt. Szerintem mióta ilyen sok nő neveli egyedül a gyereket ez tomegjelenseg... De olyan nagy tabu...

Az a jó, hogy ezt felismerted, itt az idő, hogy tegyél ellene! Kívánok neked hozzá sok szeretetet és lelkierot és segítséget!

#4

És ezzel, hogy ezt idefingottad, változni fog valami?

Azért azt se felejtsük el, hogy létezik genetika és eltanult viselkedés. Nem tudjuk ugyanis mire van/volt lehetősége eltanulni az apjától, és hogy az apjától milyen habitust örökölt genetikailag.

Kérdező! Normális, hogy a fiad az apjára is hasonlít! A te feladatod, hogy a pozitív viselkedést megerősítsd, a negatívat kioltsd. Ez a nevelés. Ezt alapvetően is csinálni kellene, nemcsak mert az apját ezért utálod.

(Olvass utána az önbeteljesítő jóslatnak. Nagyon veszélyes lehet. Talán pont te provokálod ezt a viselkedést, már ezzel a "minden rossz amit csinálsz apádtól jön" dologgal.)

Nem a habitus öröklése - hanem az első évek nevelése, ami számít. Ebben óriási probléma, hogy az anya retteg, hogy a fia az apára "hasonlít" hogy egyszerre szereti és gyűlöli emiatt - ez a „double-bind” (kettős kötés) Azt mondja szeretlek imádott gyermekem és közben nemverbálisan szorong, retteg, hogy nocsak ez a gyűlölt apja kicsiben.

[link]

A csecsemő, kisgyerek nagyon veszi az anya érzéseit - és ez a kettősség szétdúlja a lelkét.

Kérdező, erről beszélj egy lélekgyógyásszal, segítő lesz, és nagyon fontos, hogy harmonikusan élj és úgy neveled a gyereked. Akár a lakhelyed szerinti nevelési tanácsadó pszichológusát keresd fel, és beszélj vele erről.

*

Ez nem genetikai kérdés a következő miatt:

Az ember az emberré levést az embertől TANULJA.

Csupán annyi adott genetikailag: hogy potenciálisan ember LEHET. De nem lesz automatikusan, "magától" ember.

Az első hetekben, hónapokban - és jó eseteben években: a közvetlen környezetétől tanulja az emberré válást.

Ha nem tapasztalna maga körül embert, embereket: a függőleges tartást sem venné fel!!! és később nem tudna emberi szavakat érteni, használni és szavakkal gondolkodni - holott ezek a képességek megszerzésére potenciálisan determinált emberként születésével.

(a Maugli-történet mese, valójában találtak állatok közt nevelkedett embert, aki nem tudott emberré válni már - aki a fentieket igazolta. És egy idő után már nem is lehet megtanítani emberi beszédre.)

A fentiek a korai nevelés halatlan nagy felelősségére világítanak rá.