Ez egy névtelen oldal. Szóval...?
Biztos, hogy egy utolsó senkinek le leszel hordva, de itt legalább kitudom írni magamból.
Két gyerekem van, mind a kettő 2 év alatti. Lassan két éve itthon vagyok, és a napjaim a gyerekekről, a háztartásról és a főzésről szól. Nem megyek sehova, egész nap itthon vagyok. Rohadtul nincs kedvem semmihez, elegem van az egész életemből. Albérletbe élünk és ez nem is fogok változni, itt fogok megrohadni. A férjem a szakmájához képest kevesebbet keres, mert nincs papírja a tudásáról. Kereshetne 3-4x ennyit, de nincs kedve egyetemet végezni. Elkezdte, majd fél év után abbahagyta mert lusta volt hozzá. Én nem tudok tovább tanulni, mivel nem vigyázna a gyerekekre. Szóval a napom a porszívózásból, etetésből, játékból, takarításból, majd veszekedésből áll. Imádtam sportolni, de nincs rá időm, meg kedvem se most már. Egész életembe sportoltam, most meg 5-6 kiló felesleg is van rajtam, ha nem több. Egyedül vagyok, nincs semmi segítségem. Az egésznapom arról szól, hogy kiszolgálok valakit. Mert a gyerek éhes, vagy hajat kell mosni, mert valamit bele kent, vagy a férjem nyaggat, hogy szexelni akar. Nem aludtam végig az éjszakát már 2 éve.
Viszont a házunk tiszta, a gyerekek rendben van, minden a helyén van, ha valaki eljön hozzánk, akkor irigykedve nézni, hogy nálunk milyen összeszedetek, és rendezettek a dolgok. Csak én vagyok aki két hete nem mosott hajat, úgy nézek ki mint a mosotszar, és mivel már tükörbe se tudok nézni, lenyírtam a hajam kopaszra. Egyszerűen abba reménykedek, hogy egy földrengés vagy egy meteor találja el a házunk, és nem lesz többet problémám.
Vissza sírom a régi életemet, amikor sportoltam, amikor tudtam tanulni, amikor értékeltek, és nélkülem meg állt az élet, mert nem tudták a tudásom nélkül folytatni a munkát.
Nincs segítségem, nem tudok vissza menni dolgozni, mert megszűnt a munkahelyem, elhelyezkedni most lehetetlen. A hónapom “fénypontja” is az volt hogy elmentünk a gyereknek megvenni az ajándékát az Ikeába.
Mit csinálhatnék? Min változtassak? Mi a baj velem? Mit rontok el? Mit kéne jobban csinálnom?
Szerintem itt nem a gyerekekkel van baj hanem a férjeddel. Én a helyedben a házasságot bánnám mert egy fåsz a társad.
Egyébként ha 1 éves lesz a kisebbik, add be bölcsibe, a nagyobb mehet oviva, te meg menj dolgozni.
Ha én a te helyedben lennék, keresnék valami fizikailag aktív tevékenységet, amit a gyerekekkel lehet űzni. Pl. szereznék egy gyerekszállító bringa utánfutót, és elmennék velük egész napos bringaútra. Felpakolnék egy csomó kaját, pelust, váltás ruhát, és indulás. Délután felüdülés lesz hazaérni.
Vagy egyiket a hátamra, másikat terepbabakocsiba, és mehetünk túrázni. Plusz motiváció, ha közben mondjuk blogot írsz a bababarát túrázásról. Vagy egy ikres futóbabakocsit szereznék, és rendszeresen futnék velük.
Ha nincs pénz bébiszitterre, akkor keresnék egy hasonló cipőben lévő anyukát, akivel kölcsönösen vigyáztok egymás gyerekeire heti egyszer, olyankor jöhet az önkényeztetés: sport, hosszú fürdő, pakolások, egy jó film. Vagy ha mindenképp otthon kell lenni, kisebb célokkal dobnám fel a monoton mindennapokat. Pl. egy hónapig cukormentes, gluténmentes vegán böjtöt tolnék, csak úgy, "játékból", vagy tornáznék a gyerekekkel, és minden nap csinálnék erről egy-két jó fotót, és magamnak naplóznám. Vagy megpróbálnék fejből megtanulni valami nehezet, egy hosszú verses mesét, azt még élveznék is a gyerekek. Vagy folyton hangoskönyveket hallgatnék fél füllhallgatóval a gyerekek mellett.
És legfőképp úgy tekintenék magamra, mint egy egyedülálló anyára, akit anyagilag segít a gyerekek apja, de ennyi.
Amúgy szerintem fantasztikus vagy, hogy a házimunkát el tudod látni két ilyen kicsi gyerek és egy 8-tól 8-ig távollevő férj mellett. Írhatnál erről egy blogot, hogy hogy csinálod. Nekem egy kicsi mellett sem megy.
16:
"Múltkor megkértem, hogy vegyen csúszásgátlót a lépcsőre, mert nagyon csúszik ...... Persze elestem a lépcsőn az 5 hónapos fiammal a kezemben, és úgy neki csapódott a fejem a falnak, hogy betört az orrom, és agyrázkódásom lett, ő meg csak megrántotta a vállát, hogy azt elfelejtette meg venni."
25:
"a napunk rossz része max az volt amikor a férjem haza ért..."
Ezekből a mondatokból ordít, hogy a férjeddel ill. házasságoddal van a baj. Nem a gyerekekkel, ill. a velük való foglalkozással.
Nekem nagyon hátborzongatóan hangzik, hogy úgy elesel, hogy agyrázkódást kapsz, a férjed meg egy vállrándítással elintézi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!