Szerintetek létezik nevelő célzatú verés? Tapasztalatok esetleg?

Nem is a nyakleves volt a kérdés, hanem a VERÉS...

Es mint írta a kérdező, pont az én válaszomra volt kiváncsi. Szóval nem feleslegesen írtam le....

Ha neked nem tetszik a válaszom görgess tovább...

7es voltam

Erre nehéz válaszolni szerintem.

Engem anyám vert rendszeresen, a kistesómhoz(aki más apától van) soha egy ujjal nem nyúlt hozzá. Úgyhogy kétféle példát is tudok tapasztalatból.

Én ilyen tipikus "jó kislány"lettem, éltanuló, de minden egyes dolgozatnál, felelésnél, vizsgán halálfélelmem volt, és ha már 3-ast kaptam rettegtem hazamenni. Viszont sose jutott volna eszembe megszökni, elcsavarogni, belekeveredni valamibe, mert nagyon erős önkontrollom lett, tudva, hogy ha kiderül, agyonütnek. Így is kék-zöldre vert rossz jegyekért, vagy ha bénáztam otthon és leejtettem valamit, vagy amikor egyszer későn értem haza a suliból, mert még átmentem egy kicsit a barátnőmhöz. Kamaszként sem tudtak belevinni semmibe, hiába kínáltak droggal, piával és felnőttként is elutasítok mindent, ami nem legális (pl.fekete munka), vagy csak egy kicsit is ellenérzésem van vele. Sokat kellett dolgoznom az önbizalmam helyreállításán, a magabiztosságom visszanyerésén, és azon, hogy ne rettegjek az új feladatoktól vagy már előre a kudarctól. (Néha még most is vizsgadrukkom van ha időpontra megyek valahova pl. orvoshoz.) Szigorú vagyok magammal, de azért már lazultam kicsit. A munkámban sikeres vagyok, mert a precizitásommal magasan kitűnök.

Szinte kapcsolatfüggő vagyok, mindig kell, hogy legyen mellettem valaki. Amióta férjhez mentem, ez megoldódott, a férjem tudja érzelmileg pótolni azt az űrt ami kialakult bennem a szeretet éhség miatt. Anyámmal sokáig nagyon rossz volt a kapcsolatom, egy ideig nem is beszéltünk. Most olyan három lépés távolsággal normalizálódott. Vigyáznom kell, hogy nehogy egy pillanatra is megfeledkezzek arról, hogy milyen ember, és túlságosan beavassam az életem részleteibe, mert akkor megint elkezdene kritizálni.

Egyébként szeretek felnőtt és önálló lenni. Egyáltalán nem hiányzik a gyermekkorom.

Tesóm szintén jó tanuló volt, de felnőtt korára lezüllött, nagyon fura élete lett, aminek én nem is szeretnék a része lenni, mert nem fér bele az értékrendembe. (Anyukám tapsol neki még ehhez is. Sőt, anyagilag támogatja.) Ő visszasírja a gyerekkorát, nehezen boldogul felnőttként.

Talán azt tudnám mondani, hogy nem azon múlik a nevelés hatékonysága, hogy valakit megütnek-e. Lehet rombolni bőven azzal is, és anélkül is. Ha szép gyermekkort szeretnél a saját gyerekednek, és jó kapcsolatot vele felnőtt korára, akkor viszont ne tedd!!

Én hiszem, hogy lehet szigorúan nevelni anélkül is. Biztos, hogy ezen leszek.

34n