Szerintetek létezik nevelő célzatú verés? Tapasztalatok esetleg?

Nem mondom azt, hogy ne létezne, de:

- Legtöbbször kiváltható más nevelési technikával is. Csak ugye verni könnyebb, mint megértetni, hogy amit csinált, az miért nem jó, és hogy mi lenne a helyes.

- Amikor "csak a verés használ", az általában visszavezethető korábbi nevelési hibákra.

- Ami pedig talán a legnagyobb probléma: sokan ezzel durván visszaélnek.

A verés sosem jó. Persze, mondják a nagy megmondóemberek, hogy "engem is rendszeresen vert apám, mégis felnőttem". Igen. És lett belőle egy frusztrált, lelkileg komolyan sérült ember.

A párkapcsolaton belüli verés pedig nem több, mint egy kommunikációra képtelen ember tehetetlen agressziója, amibe átvitt értelemben sem lehet belelátni semmiféle nevelő célzatot.

verni általában az erősebb szokta a gyengébbet, aztán amikor visszakapja egyszer, az már nem szokott annyira tetszeni neki

ez a hatalomról szól, meg amikor nincsenek érvek

bár nem tudom mi köze ennek a szexhez

hacsak nem szado-mazoról van szó, de annak meg mi köze a neveléshez?

vagy téged felizgat ha megversz valakit?

A szexhez úgy van köze, hogy a késöbbi felnőtt életét is el lehet rontani ezzel a gyereknek. Szexuális téren is...

Csak a saját példám. Engem nevelőapám 4éves koromtól vert. Volt, hogy legugolni nem tudtam, ugy fájt a lábam. Volt, hogy hetekig kék-zöld foltok tarkították a testem. Volt, hogy a kádba forró vizzel veretett, hólyagos lett a bőröm. És ez pár példa.

Mindezt nevelő célzattal, amire a mai napig büszke. Mert ha nem tette volna, nem tartanék ott most, ahol....

Hozzáteszem 24éves koromban 1 szatyor ruhával menekültem el otthonról. Addig nem tudtam 1ről a 2re lépni, miattuk. Most 28éves vagyok, saját ház, saját autó, van egy csodás férjem és egy kisfiunk. És ehhez ő 2ft-al illetve még csak egy jótanáccsal sem járult hozzá, mégis veri a mellét, miatta értem mindezt el. Nem. A férjem miatt....

Emellett nem vagyok képes az érzéseimet kimutatni. Nem tudkk az érzelmeimről beszélni. Szexuális téren is igen korlátozott vagyok, vannak dolgok, amire kifejezetten képtelen vagyok.

28éves vagyok, a pszichologus 2 éve "küzd velem", apránként de haladunk.

Én mikor teherbe estem megfogadtam, soha, egyetlen ujjal sem fogok hozzáérni a fiamhoz. Inkább kapok 3 agyvérzést, elszámolok magamba 10ig, de NEM ÉREK HOZZÁ.

Számomra egy pofon is több, mint nevelő célzat.

28N

Engem is vert apám gyerekként, volt hogy felszakadt a szemöldököm, ránk ült és ököllel ütötte a fejünket, átdobott a szobán úgyhogy nyekkentem a falon és utána megrugdosott a földön, övvel is volt hogy elverte a fenekemet. A testvérem is kapta ugyanígy ugyanezeket, ha meg akartuk védeni egymást akkor a másikat is jól elverte de ez nem állított meg minket soha attól, hogy megpróbáljuk a másikat védeni. Anyánk eközben elfordult és úgy csinált mintha nem látna semmit, ha nagyon durvult a helyzet akkor szólt neki az ajtóból, hogy mostmár elég lesz.

Semmit nem tanultam ezekből, 3 dolgot értek el ezzel:

- semmi nem rettent meg, nem félek semmitől ami miatt nagyon nehéz volt velem kamaszként ugyanis semmi nem hatott rám

- nagyon antiszociális lettem, nem szeretek emberek között lenni, nehezen nyitok és nem bízom senkiben

- a testvéremmel a kapcsolatom viszont nagyon szoros, mindig ott voltunk és vagyunk egymásnak, kölcsönösen segítettük egymást, hogy túllépjünk ezen

A konklúzió részemről: az én házamban erőszaknak helye nincs, a gyerekem egy pofont nem fog kapni soha ezt garantálom, a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy így nem lehet bánni egyetlen emberrel sem. Úgy gondolom, hogy helyes kommunikációval mindent meg lehet oldani és abból még tanul is az ember, abból ha szétverik a fejét nem tanul semmi hasznosat. 28N

#7

Amit te írsz, az már családon belüli erőszak. Ennek semmi köze ahhoz, ha valaki nevelési celzatból ad egy-két nyaklevest.