Akinek 1 gyereke van...megbánta hogy nem vállalt be még 1et?
28 éves nő vagyok, igazából nem vagyok lemaradva. De azért én sem fiatalodom. Párom 33 éves és van egy 3 éves lányunk.
36nm lakásban élünk, szeretnénk egy nagyobbat mert kicsi nekünk is de az még várat magára, és nekem a gerincem miatt csak altatásos császár lehetséges, ami nem volt könnyű nekem sem lelkileg sem testileg.
Ez a két ok ami visszatart hogy legyen még egy gyermekünk, talán a ház ami leginkább mert a második félelmem le tudnám TALÁN győzni.
Mostanság rengeteget gondolok erre hogy mennyire vágyom egy gyerekre, arra hogy a lányomnak legyen egy testvére ha ha majd mi nem leszünk ne legyen "egyedül ".
Nektek mi a véleményetek? Akinek csak 1 gyermeke van, és esetleg jó pár év elteltével megbánta hogy nem lett több? Természetesen a pozitív tippek is jöhetnek.
Én mondjuk azt is szoktam gondolni hogy "de jó" hogy a kislányomnak tudunk félretenni pénzt és normálisan eltudjuk indítani a jövőjét. 2 gyerekkel nehezebb lenne...
Egy van, és nem bántuk meg. Ő is nehezen jött össze, szóval örülünk, hogy egy van.
Nem lesz egyedül testvér nélkül sem. Egyrészt nem minden testvér szereti egymást, főleg felnőtt korban. Másrészt neki is lesz családja, barátai, ismerősei, szóval nem lesz egyedül.
Én ilyen kis lakásba biztosan nem vállalnék még egy gyereket. Mert gondolom, akkor eleve szűkösebbek az anyagiak.
Mi gyerekként nem túl jó körülmények között nőttünk fel, és annál sokkal jobb életet szeretnénk a gyerekünknek.
Hát 36 nm-re nem jó ötlet még egyet vállalni. Támogatom egyébként abszolút, hogy testvérrel szebb a gyerekkor és nem kell mindent a fenekük alá tolni, de egy normális házassághoz (nem csak szex miatt), nem begolyózós felnőtt léthez kell némi magánélet és 6-8 éves korban már ők is igényelni fogják a saját sarkot meg egyre több cuccuk is lesz, szóval én beleőrülnék ilyen kis alapterületen egybe is. Legalább egy 50 nm, jó beosztásúig fel kéne tornászni a két gyerekhez, de a 70-80 ideálisabb lenne. Nem tudom, megszokásból vagy szűkösségből laktok-e így. Ha ki vagytok centizve hónapról hónapra, nem hazárdíroznék, pláne most. Ha csak vártok, hátha jobban megéri később költözni.. hát az nem valószínű, de próbálkozhattok olyasmivel, hogy kiadjátok ezt és abból fizetitek egy olcsóbb környéken lévő nagyobb törlesztőjét.
Nekem 4 év korkülönbséggel születtek - még pont együtt is játszanak. Az eleje könnyebb volt, de sajnálom, hogy nem legalább egy évvel hamarabb vágtunk bele, most egyszerűbb lenne közös programokat találni, mert sokszor, ami a nagyot érdekelné, az a kicsinek még nem való, meg tök jó lenne, hogy már mindkettő tudna közösen egyedül közlekedni... ilyesmik. Sokszor meg úgy érzem, egy harmadik pont jó lett volna a kettő közé, de sajnos én már öreg vagyok. Ja és nekem meg a másodiktól lett gerincsérvem, szóval ha belevágsz, előtte és közben gyógytorna ezerrel.
Szerintem azért ne vállalj, hogy a másik "ne legyen egyedül". Nincs erre garancia. Anyukámnak is van egy öccse, 20 éve nem látták egymást, nem is tartják a kapcsolatot. És még csak nem is biztos, hogy a szülők hibája, hogyha nem lesznek olyan jóban.
Én egyke vagyok, igaz már felnőtt. De sem a szüleim, sem én nem bánom, hogy nem lett testvérem. Lehet, hogy úgy is jó lenne, de nem probléma, hogy nincs.
Köszönöm a válaszokat!!
Annyit azért megjegyeznék hogy a kislakás nem egyenlő azzal hogy nyomorban, szűkölködve élünk!
Bár a témához nem kapcsolódik, viszont elmondom hogy azért nem veszünk nagyobb házat hitelre mert a párom "kezes " volt egy végül nem fizetett banki kölcsönbe, ami nincs letisztázva... de mivel a kettőnk fizetése 600.000 ft nem tudunk jelenleg venni kpban saját házat!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!