Szívtelen dolog minimalizálni a kapcsolatot az anyóssal, ha láthatóan szereti az unokáját?
A férjem utálja az anyját, és őszintén meg van erre az oka, rólam is mondott 9 éve pár csúnya dolgot, de akkor még nem tudta, hogy maradandó pár leszek, bár ez nem mentség
Megszületett az unoka, kötelességtudóan küldök képeket, reagálok arra amit ír, figyelmen kívül hagyom, hogy videochatelne.
Viszont mindig ajnároz minket és erre nem tudok mit reagálni.
Férjem szerint nem igaziak az érzései csak kirakat mama, viszont írja hogy sokat sír mert hiányzunk neki, meg ilyen sajnáltató gifeket küld. A férjem havonta egyszer, mert kenyszerítem, ír neki pár sort, én kb hetente küldök képeket videókat.
Kell mást tenni? Eljönni úgyse akarna, nagyon messze lakunk, mi meg nem megyünk.
Ha nem tudnék részleteket a férjem gyermekkorából nagyon sajnalnám.
Ti mit tennétek? Mit reagálnátok arra hogy azt írja szeret minket? Azt mégse írhatom, hogy köszi.
válasza:Az én anyám is kirakatnagyi, amint valaki a közelben van, undorítóan ajnározza az unokáját, dicsekszik mindenkinek, ha valamiben ügyes, de nem akar vele kettesben lenni, ha ott sokat szidja, nem vigyáz rá és nem is érdekli. "Annyira szeretlek, olyan szép és okos vagy de menj innen útban vagy, nem látom a tévét, nem érek rá".
Ez gyönyörűen leírja az egész viszonyt..
Biztos nem strapálnám magam, hetente küldenék egy két képet és annyi.
Néha benyomnám skypeba a gyereket, hadd legyenek kettesben.
válasza:Elsz@rták a gyerekkorát. Verni épp nem verték amennyire tudom, de vannak rajta sebhelyek, amiket még így majd egy évtized után se akar megmondani hogy kerültek a karjára. Vagy valaki nagyon csúnyán bántotta, vagy magát bántotta.
Folyamatos veszekedés, putris élet mert a semmire szültek, folyamatosan szagolni a cigit mert az anyja a konyhában ült egész nap, mert kamu rokkant volt, persze nem hivatalosan mert nem kapott rokkant pénzt, csak ő kitalálta hogy beteg, és a szomszéddal pletykáltak meg bagóztak egész nap.
A folyamatos veszekedés miatt 9 évesen elkezdett ő is cigizni, és tizenévesen tette le, fantasztikus.
Aztán válás, ide oda hurcolta a gyerekeit, majd otthagyta őket az egyik rokonnál, és összeköltözött valakivel (aki egyébként tök jó fej fickó, vele bármikor találkozhatna a baba) és végül visszakerültek a gyerekek az apjukhoz, aki jatékgép függő, eladósította magát egy életre, lopott a munkahelyén amikor volt.
Komolyan ha nem ismerném őket azt hinném cigány családban nőtt fel.
A sebebhelyek azért aggasztanak, mert az anyja nem is tud róluk, pedig brutálisan nagyok, hetekig kötést kellett hordjon, azt is maga csinálta (ezt elhiszem amikor mondja), van vagy 20-30 vágás a karján.
A szülei nem vették észre hogy alig lát, amikor kis időre becuccoltunk hozzánk anyukám fedezte fel hogy nagyon rosszak a szemei (gyanítottam én is, de mivel maga gyógyította magát mindig, ezért nem foglalkozott azzal hogy elmenjen dokihoz) így anyukám elrángatta szemészhez és megvette neki a szemüveget, így 21 éves kora óta végre lát...
Nem azt mondom hogy terrorban élt, de megviselte a gyerekkora.
válasza:Nem szívtelen dolog. De neked nincs ügyed anyósoddal. A férjeddel kellene megbeszélnetek, hogy milyen kapcsolatban akartok lenni
Az Anyukájával....mert úgy érzed (gondolom, hiszen ezért tetted fel a kérdést) neked is felelősséged van a nagyi-unoka kapcsolat fenntartásában. És hogy az a kapcsolat mennyire legyen erős, közeli, és belsőséges, tehát a minősége mennyiben szükséges nektek és hol kimerítő a számotokra.
A fénykép feltöltéssel kapcsolatban darabszámban én is meghúznám a határokat.Én például nagyinak 3-4 képet engednék internetes lapra feltölteni. mert nem ő a szülő...ennyivel dicsekedhet...csúnyán fogalmazva...
Ha azt mondja szeret...azt valószínűleg azért, mert hiányérzete van. ennek rengeteg oka lehet. a társadalmunk is követel olyat ami ezt kiválthatja...esetleg sajnálja, hogy a fiával nem tudja megbeszélni azokat a dolgokat, amik miatt nem jó mára a kapcsolatuk. de a korszakot, amiben kellett volna ezt tisztázni, elmulasztották.
Egyébként meg nem tartozol elszámolással senkinek...tehát az a része ne aggasszon, hogy most ebből se lett téma...
ha érzel okot rá, hogy reagálj, reagálsz, ha meg a pároddal megudjátok ezeket beszélni megpróbáltok benne maradni. és szépen kialakul a kapcsolat.ha meg csak magadat is szórakoztatod, mintha ez téged tényleg foglalkoztató napirendi kérdés lenne, akkor meg ezt úgy is eldöntötted magadban, vagy is azt hogy ebben a kérdéskörben fogsz élni....ameddig csak lehet. És nyilván lesznek követőid akik ezen reagensek lesznek örökkön örökké....
tehát az unoka szempontjai kevésbé tudtak kibontakozni...neki jó lenne egy nagymama....
nekem is vannak gyerekeim és régebben nekem is kicsit furcsa érzés volt, hogy annyira nagy örömmel mennek a nagyihoz..talán féltékeny is voltam kicsit...és ezért én bennem is felelősségtudat ébredezett, hogyan is kellene a férjemhez, az anyósomhoz a nagyihoz illetve a gyerekemhez, mint unokához viszonyulnom, de
végül is a kötelességem először a férjem hozzáállásából az az én feladataimat tisztáznom....neked is ilyesmit javasolnék
nekünk se ment könnyen...tehát az én férjem is úgy küldött el először, hogy haggyam már ezzel a hülyeséggel...és ezek mind a házasság előtti le nem tisztázott kérdésekből fakadnak most elő. mi se tudtunk egyébként mindent megbeszélni....
nem minden tisztázható le már ilyenkor...
de ezt például igen ... (.)
válasza:De én nem értem, minek tartjátok egyáltalán a kapcsolatot? Semmi értelme.
Nekem is rossz gyerekkorom volt, depresszióban, sz*r körülmények között, és végül meg is szakítottam a kapcsolatot a családdal. Persze nehéz volt, nem ment egyik napról a másikra, fel kellett dolgozni az egészet, de mi értelme lett volna a kapcsolattartásnak?
Mi nem mentünk látogatóba, ők nem jöttek és jól is esett, hogy senki nem veszekszik, nem kér számon, nincs gyomorgörcsöm a gondolatra, hogy rá kell kérdezni, hogy vannak, miközben nem is érdekel.
Az anyósomékkal például jóban vagyunk, most az is hogy vette volna ki magát, hogy őket meghívjuk a gyerek szülinapjára vagy ballagására, az én szüleimet meg nem? Mert nem is akartuk volna meghívni őket, ez a lényeg.
Nem kell tartanotok a kapcsolatot, csak mert a társadalom ezt erőlteti rátok. Semmi értelme ennek a képküldözgetésnek, ha úgyse találkoztak.
Értelek, csak úgy néz ki szereti az unokát így online. Nem tudom mennyire változott meg.
Az apjával ez nem probléma annak már új családja van és nem igazán érdekli a fiai vagy azok élete.
válasza:De ennek az online kapcsolattartásnak mi értelme?
Ő nem megy, ti nem mentek, akkor majd évekig küldözgetni fogod a képeket, ő meg évekig sír majd nektek?
A férjemet miért kényszeríted kapcsolattartásra ilyen sz*r szülőkkel, jól esik nézni, hogy szenved vagy mi?
Te ne legyél már ilyen manipulatív anyja a gyerekeknek, mint a férjednek voltak a sajátjaként..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!