Szerintetek hiba fiatalon gyereket vállalni? Attól még az embernek ugyanúgy lesz lehetősége megvalósítania önmagát vagy sem?

Leírok pár történetet az ismeretségi körömből.

1. Anyuka véletlenül teherbe esett 19 évesen, elsőéves főiskolásként. Bár a párja megkérte a kezét, a lány kijelentette, hogy csak a gyerek miatt őt nem kell feleségül venni... térjenek vissza rá később. A gyereket megtartotta, 2 évig a főiskolai kollégiumban nevelte példásan (akkor még volt erre lehetőség), csoporttársak, nagymama, apuka stb. vigyáztak a babára, ha éppen vizsgázott vagy egyéb tanulmányi elfoglaltsága volt. 22 évesen hozzáment a gyerek apjához, lediplomáztak, összeköltöztek, keresett szakmájuk, szép családjuk lett. 40 éve boldogan élnek.

2. Anyuka orvostanhallgató volt, férjhez ment 22 évesen, harmadéven egy csoporttársához. Két gyerek megszületett, majd - mivel a házasság megromlott - 3 és 1 éves koruktól a nagymama nevelte őket (mármint nem csak napközben vigyázott rájuk, hanem ténylegesen nála laktak), ugyanis anyukának pénzt kellett keresni - vagyis egyfelől be kellett fejezni az orvosit (volt még 3 év), aztán letenni a szakvizsgát (2 év), aztán praxist építeni, éjt-nappallá téve tanulni, folyton ügyelni, majd még 2 szakvizsgát letenni... és hipp-hopp el is telt 16 év. Igen, 16 év. Na persze, minden délután "felugrottak" kicsit ovi-suli után a gyerekek anyukához, majd mentek haza a nagymamához... Anyuka ma elismert orvos, precíz, rendkivüli tapasztalattal, 4 szakvizsgával rendelkező valaki. Mondjuk joggal büszke arra, hogy egy szál egyedül megkeresett annyi pénzt a semmiből, hogy mindkét gyerekének gyönyörű belvárosi (Budapest) lakást vett készpénzre, nem is akármilyet. De milyen áron? A gyerekei ma már 40 körüliek, egyik jogász,

másik orvos - de nem részletezem, hogy mennyire lettek egészséges érzelmi világú felnőttek. Semennyire. Nincs párkapcsolatuk, se családjuk, és nem is lesz, mivel nem akarnak - hiszen azt látták, hogy az csupa lemondás, áldozat, fáradság. Csak a karrier, az előmenetel számít.

A fentiekből is látszik, de nyilván te is tudod, hogy 100 -féle kimenetele lehet ugyanannak a szitunak.

A leírásod alapján én elkezdenék dolgozni, akár már most, a suli mellett - ideális esetben a leendő szakmádhoz tartozó területen, de ha ez nem megoldható, akkor kb mindegy is, hogy milyen munkakörben, akár eladó, adminisztratív munkatárs, bármi - hogy ketyegjen a munkaviszony. Ha elvégzed a sulit és megvan egy kis munkaviszonyod is, jöhet a baba - és a továbbképzést pl csinálhatod gyed alatt.

Amúgy azért az sem mindegy szerintem, hogy akár 1-2 év munkaviszonnyal jogosult lennél a csedre (most emelték!), majd a gyedre, anélkül pedig nem... Én értem, hogy a párod jól keres, és lakás is van, de annyira nem számít az a havi mondjuk 150 ezer ft, 2 éven keresztül? Az összesen kb. 2.5 millió Ft.

(Tény mondjuk, hogy a jelenlegi szabályok értelmében, felsőfokú tanulmányaid alatt születő baba után azért kaphatsz Gyed extrát.)

Szia Kérdező, képzeld el ám azért azt a forgatókönyvet is, hogy megszületik a baba, te 2 évig vele vagy otthon, majd ő elmegy bölcsibe, te meg dolgozni, életedben először, új munkahelyre, betanulni stb. Nyilván hallottad már, hogy a közösségbe kerülő gyerekek többsége az első évben többet van otthon betegen, mint bölcsiben/oviban...

Mindez már az állásinterjún átvillan majd a munkáltató fején, és a 0 perc munkatapasztalat illetve ez a tényező együtt, hááát... nem feléd fogja billenteni a mérleget.

Én amúgy 8 évet dolgoztam, mielőtt megszületett az első gyerekem, 30 éves koromban (így jött ki, ekkor találkoztam a párommal), született kistestvér is, így összesen 4.5 évet hagytam ki, mielőtt visszamentem dolgozni. Megmondom őszintén, nekem nagyon nehéz a visszatérés, pedig majdnem egy évtizedet dolgoztam előtte a szakmámban. Egyfelől a módszertani változás (4.5 év sok idő...), amit be kell pótolnom, másfelől pedig mindezt a gyerekek életével is össze kell egyeztetnem, vagyis többé nincs az, hogy kicsit elmaradtam, akkor rádobok egy órát, mert a gyereket kiteszik az oviból. Nincs hirtelen meeting, spontán hétvégi továbbképzés - minden alapos szervezést igényel. És a gyerek szülői értekezlete, karácsonyi műsora, anyák napja, őszi/téli/tavaszi/nyári szünete stb. stb.

Hacsak nincs valami extra lehetőséged, ahol tutira állást kapnál a fentiek mellett is (pl családi vállalkozásban elhelyezkedni stb.), szerintem 1-2 év munkaviszonyod mindenképp legyen szülés előtt.

Kedves utolsó, semmi rosszindulat nincs bennem, de azért szerintem a gyerekekkel való kirándulás teljesen más, mint a pároddal kettesben, mikor semmire sincs gondod. Mi a férjemmel pl mindig 1-1szal hátizsákkal indultunk külföldre, így jártunk meg Máltát, Gran Canaria szigetet, tényleg egy hét alatt bejartuk a szigetet, minden nap más város tengerpartján furodtunk, vagy én pl imádok a forró nyári napokban éjszaka sétálni, sokszor éjfél után értünk csak haza a setabol, vagy útközben meg megalltunk táncolni ha valamelyik bárban olyan zene szólt. Ezt azért gyerek mellett nem engedhettuk volna meg magunknak. Meg akkor sem, ha egész idő alatt bébiszitter is van velünk.

Nyilván, nincs mindenkinek ilyen mozgalmas kirándulásra igénye. Nekem sincs, nálunk a párom a huzoero ebben. De, pl én egy vissza húzódó, csendes lány voltam mindig, a férjem mellett pedig nagyon elkezdtem élvezni ezeket az elmenydus kirandulasokat, pedig előtte sosem gondoltam, hogy lenne rá igényem.

Épp ezért gondolom, hogy kell egy kicsit elni, kettesben, élményeket gyűjteni és munkatapasztalatot, mert gyerekkel is mindent lehet, de nyilván másképp, nehezebben, és más formaban. Ezt gyerekszereto, családcentrikus nőként mondom, akinek nem igazán számít a karrier. Szerintem majd ha élvezed a sulit, akkor tárul ki a világ előtted igazán, élvezd egy kicsit. Szerintem a Te korodban 2-3evet várni meg belefer, amennyiben most úgy érzed, hogy még nem vágysz gyermekre. A párod ugyan idősebb, de mint írtad, neki is belefer a 2-3, szóval szerintem nem lesz gond megegyeznetek.