Melyik volt nehezebb, a terhesseg vagy a szulest koveto honapok? Miert?

Nem igazán tudom sorrendbe állítani. Mindkettőnek megvoltak/vannak a maga nehézségei és örömei, és szerintem kb egyensúlyban is állnak ezek egymással.

A terhesség azért volt nehéz, mert izgultam és alig vártam, hogy végre láthassam a babám, meg folyamatosan aggódtam, hogy minden rendben legyen vele. Plusz a végén már fizikailag nehéz volt, fájt mindenem, levegőt venni, enni, pisilni fájt, szóval az ezért volt nehéz. Viszont segített a tudat, hogy egy fix végdátummal biztosan véget ér az egész, könnyebb volt így elszenvedni a végét, a legrosszabb napokon mindig csak arra kellett gondolnom, hogy legeslegkésőbb X dátumon indítják, szóval addigra tuti meglesz. Talán egyébként azt mondanám, hogy a terhesség emiatt könnyebb, az csak max 40 (+egy-két) hét, míg nyilván a babával illetve a gyerekkel kapcsolatos nehézségek nem állnak meg 9 hónap után.

A szülést követő hónapok jelentősen könnyebbek fizikailag, borzasztó megkönnyebbülés, hogy végre "visszakaptam a testem", kicsit lelkileg is könnyebb, nyugodtabb vagyok a gyereket illetően, ha aggódok elég csak ránéznem, hozzáérnem, látom olyankor, hogy vele minden rendben, ez borzasztó könnyebbség (paramami vagyok, ez van), ugyanakkor a türelmem az bőven próbára van téve :D Kevesebbet alszok, amitől kimerült vagyok és ettől néha kicsit türelmetlenebb, ingerültebb, amit viszont igyekszek mindenképp elnyomni, hogy a baba ne érezzen belőle semmit, de attól meg csak még fáradtabb leszek. De közben meg a fejlődés egyes szakaszai járnak akaratlanul is bosszantó mellékhatásokkal (4 hónapos, kezdi felfedezni hogy uralni tudja a hangját, szóval csak úgy brahiból az utóbbi napokban elkezdett sikítozni meg kiabálni, neki ez borzasztóan tetszik, én meg már kb várom, mikor küldik rám a szomszédok a rendőrséget, hogy élve megnyúzzuk a gyereket :D ). Ugyan tudom, hogy minden nehéz időszak véget fog érni, de nincs egy ilyen megnyugtató dátum, hogy akkor 2021.02.24-én biztosan jó lesz és onnantól már tutira nem lesz többet ilyen probléma, szóval kicsit néha kilátástalan. De aztán meg amikor elmúlik mondjuk a növekedési ugrás és megint normálisan alszik éjszaka, vagy éppen jó kedvű és vigyorog meg kacarászik mindenen az ezerszer könnyebbé teszi a nehezebb időszakok átvészelését is. És ilyenek szerencsére minden nap vannak, szóval azért van muníció a töltekezésre :)

Konklúzió: a terhesség talán valamivel könnyebb volt, de a szülést követő időszakot én sokkal jobban élvezem.

Hát a terhességem gondtalan volt, a vizesedéssel és a derék fájással meg hasonlókkal együtt tudtam élni.

A szülés után nehezebb volt, mert ott előjöttek párkapcsolati gondok, kialvatlanság, a megfelelési kényszer (szoptatás/tápszer) stb. De alapvetően az sem volt rossz, mert sok boldog pillanatot kaptam a nehézségek mellett.

És az első fél év után rendeződött minden.

Álom terhességem volt. Nem vizesedtem, nem hánytam, nem volt nehéz a végén sem. 40 hetesen simán lépcsőztem, sétáltam egész nap.

Szülés után nehéz volt. Hasfájós volt. Elég sokat sírt. Miután azt kinőtte azért könnyebb lett, de mindig van valami. Mindezzel együtt is imádom. 😘

Szülès utàn. Mentàlisan nagyon nehèz volt, kòlika, folyamatos sìràs.

A terhessègem egy egyszeri vèrzèst kivève könnyű volt, pedig előtte volt egy vetelèsem.