Csak engem akaszt ez ki, hogy gyereket vállal valaki aztán meg ha kiteszik őket az albérletből sajnáltatják magukat?

En itt ennél a kérdésnél már csak azt nem ertem, hogy Marikanak miért faj, ha Juliska 2x annyit fizet albérletre, mint ő torlesztore? Sosem fogom megérteni emberek miért éreznek kényszert arra, hogy olyanok életébe szóljanak bele, akikhez semmi közük 🤷🏼‍♀️ Meg lehet fogalmazni, hogy SZERINTED valami miért jobb, de egyetemes igazság nincs.

Ha vesszük a babavarot csak, ami alatt nem lehet elválni pl. Az 50%-os válási statisztikaval, ez máris egy kockázati tényező. Vagy max házasok maradtok 10-20 évig meg pluszba, amikor már nem akartok. Hat van ez így. Szoval lehet dobálózni a hogy megéri támogatásokkal de ingyen semmi nincs és nem mindenki akar eleve megházasodni vagy röghöz kötve lenni, nekik már helyből nem opció a babavaros 10 Milla. És röghöz kötés alatt nem azt ertem, hogy Magyarországon belul, hanem hogy külföldre nem költözhet a csalad. Mármint ha akarja tartani a meglévő feltételeket.

Vagy. Mi van ha valaki tudja, mivel senki nem el sajnos örökké hogy ő jo eséllyel 10-15 éven belul örököl egy házat. Pl nagyszülőtől. És nem akarja magat hitelbe verni, mert minek. Teljesen elvan albereletben és reménykedik a kedves mama minél jobb egészségében, hogy éljen 100 éves koráig. Vagy, vagy, vagy. Egy csomó tényező van, amit en a kis kockámbol nem tudhatok más életével kapcsolatban. Szerintem minden felelős felnott ember eldönti, hogy NEKI mi éri meg jobban.

Nem fáj neki, csak rámutatott arra a tényre, hogy ha valami gebasz van, akkor a törlesztőt egyedül is ki tudja nyögni Juliska és van fedél a fejük fölött. A kétszer annyi albit meg nem biztos és max két hónap után el kell hagyniuk a bérleményt.

Egyébként mindenkinek ajánlom aki szerint hosszú távon jó ötlet az albérlet, hogy pár hónapot dolgozzon végrehajtói irodában. Garantáltan meg fog változni a véleménye a lakhatási és pénzügyi dolgokban.

"Egyébként tipikusan magyar dolog ilyen szakmákat ekkora megbecsüléssel illetni"

Sajnos egyáltalán nem. Ugyan tényleg nem mindenhol a világon, de én személyesen ezt Írországban és az Egyesült Királyságban tapasztaltam, és állítólag még több nyugat-európai országban is jelen van ugyanez a nézet, hogy nem vagy senki, ha kétkezi munkát végzel. A különbség csak annyi, hogy ott azért a minimálbér is megvan annyi, hogy tudj valamennyit félretenni belőle akkor is, ha albérletben laksz. Ja és ott a lakhatási kultúra is egész másmilyen, nem nézik le az albérletben élőket, hanem az az általános, hogy az emberek bérelt lakásban laknak. A tulajdonosok pedig direkt azzal a céllal tartják az ingatlanjaikat, hogy kiadják őket hosszú távra, úgyhogy ott nagyon ritka az, hogy valakit, akár kisgyerekes, akár nem, kitesznek az albérletéből.

92 ok. Nos aki továbbra sem akarja röghöz kötni magat és ebből kifolyólag nincs 10-20 Milla alapja egy piaci lakáshitelhez, annak mit javasolsz?

A vegrehajtasokat meg hagyjuk... munkámból kifolyólag látom az emberek tiltásait. Hát a legtöbb pont besült hitel meg számla meg gyerektartás. Nyilván ez albérletben is gond lenne. De ezek az emberek szerinted hol élnek, miután kirkaták őket a házukból?

Ettől függetlenül persze nagyon tanulságos lehet egy ilyen irodánál dolgozni.

"Nos aki továbbra sem akarja röghöz kötni magat és ebből kifolyólag nincs 10-20 Milla alapja egy piaci lakáshitelhez, annak mit javasolsz?"

Én annak azt javaslom, hogy ne vállaljon még gyereket, hanem előtte gyűjtsön akkor alapot. Mert ha gebasz van, a gyereknek nem lehet mondani, hogy "jaj, bocsi, megyünk négyen a kisszobába nagyanyádhoz Bivalyb*sznádra lakni. Vagyis lehet, csak nem biztos, hogy ez a legjobb út.

Mellesleg, a bankok megyeszékhelyeken 20 %-os önerőt kérnek. Mifelén egy nappali+2 szobás panel kb. 23-25 millió, ehhez össze kell akkor gyűjteni, mondjuk 5-7 millió forintot. Aki ennyit nem tud összerakni pár év alatt, annak aztán tényleg nem kellene felelősséget vállalnia tehetetlen kisemberek életéért.

"Egyébként tipikusan magyar dolog ilyen szakmákat ekkora megbecsüléssel illetni" - ezt én írtam, bocsánat, én az ápolókra, pedagógusokra, oktatásban dolgozókra értettem ezt! Nem a kétkezi munkásokra.

Az előbbinek van társadalmi presztizse nyugatabbra és tisztességesen megfizetik őket, nem úgy, mint itthon.

A kétkezi munkások az más történet, egyébként én úgy látom, ma már pl. egy festő vagy burkoló sokkal jobb órabérben dolgozik, mint egy mérnök, de nekünk pl. a takarítónk sem rossz bérért takarít ki nálunk.

98

Kezdjük ott, hogy általában azok az emberek akik mondjuk anyagilag csak magukra számíthatnak nem a felső tízezerből kerülnek ki.Ha meg már csak magára számíthat saját maga veszi a kaját,lakbért fizet, onnantól bent van egy spirálba, hiába menne mást tanulni mert nincs rá lóvé csak ha nem eszik, kaja nélkül meg nem sokáig bírja az ember, vagy nem fizet csekket, nem fizet lakbért, de utóbbiaknál ugye utcára is kerülhet...

Az a baj, hogy azt se értitek milyen ez, mert nem láttátok közelből,nem tapasztaltátok.ÉS ettől még nem a fiatal szülei a szarok, bárki kerülhet még olyan helyzetben, hogy most épp dől a lóvé, aztán 10 év múlva meg zsíros kenyeret eszik, tartós betegség, baleset ami után a felépülés nem olyan vagy fel se épül aztán közbe feléli a tartalékot és máris ott tart amit fizákik most.

A másik, szerintem az általad írt válaszoló nem sírt, hanem elmondta a saját tapasztalatait, pont úgy mint aki szerint az nem felelős szülő aki nem ad házat, meg autót a gyerek hátsója alá.Szóval had legyen már joga mindenkinek a saját álláspontját leírni!Ha már úgy alakul.

Én a mi környezetünkben csak 20nm fából épült, lepusztult sztyeppén álló fabódét láttam (nyaraló címszóval) 10 millió forintért,a telek az tényleg ért valamit, de messze nem 10 milliót meg főleg úgy nem hogy mellette kétoldalról roma családok laknak.meg egy másik ismerősünk vályogházat vett 14millióról lealkudva.De téglaházat 10 millióért max akkor lehet venni ha le kell totál dózerolni.Az alföldi ismerősöm mondta múltkor, hogy ők eladták a házat kaptak érte 4milliót és örültek neki, hogy ilyen jól kerestek rajta.Rosszabb helyeken, ahol vagy kevés a munkahely,vagy nagyok a távolságok biztos lehet ilyen 10milliókért házat venni, de ott meg majd akkor jönnek a gondok, mikor kiderül, hogy a férjet vagy a dada anyucit esetleg mindkettőt kirúgták és az új munkahely meg esetleg napi 100-150km megtételével érhető el, aztán akkor jön a jajj mert nem tud elhelyezkedni az asszony és otthon kell legyen stb..stb.Volt ilyen ismerősöm is.Ők a végén eladták a házat bukós áron,aztán kerestek élhető nem világ vége zsákfaluba helyet maguknak.

Nem mindegy melyik országrészben él az ember.

"Az a baj, hogy azt se értitek milyen ez, mert nem láttátok közelből,nem tapasztaltátok".

Mondjuk én pont azt írtam le, hogy mivel hasonló körülmények közül jövök és tudtam, hogy csak az lesz, amit megteremteni magamnak, ezért direkt úgy választott végzettséget, hogy ne minimálbér és legyek...

Szóval, nekem nem kell megmagyarázni, hogy milyen nehéz. De attól még, hogy piszok sz*r volt, nem szültem korán a semmire, azzal a szöveggel, hogy "úgysem lesz jobb" és "majd lesz valahogy", ahogy, a szüleim meg a, kérdező által leírt emberek tették/teszik.

Mert nem vagyok hülye, hogy ha alapból nehéz helyzetből indulok, még tapossak magamon egyet.

Az a baj, hogy mindig csak a kifogások vannak, ki miért nem tud változtatni...