Mennyire normális, hogy nagyon nem bírom a babasírást? Fog ez változni?
23 éves lány vagyok, soha nem voltam igazán oda a kisbabákért, lehet azért is, mert minden oldalról én voltam a legkisebb a családban jó ideig és az ismerettségi körben sem volt kisgyerek.
Aztán 19-20 évesen, azért valamennyire beindultak az anyai ösztöneim, mert akkor nagyon úgy voltam, hogy én már szeretnék gyereket (addig nem nagyon izgatott, hogy lesz-e valamikor gyerekem).
Persze nem lett azóta se, hisz még fiatal vagyok, viszont most van a családban újra kisbaba és ha meghallom, hogy sír falra tudnék mászni. Megjegyzem kb két évestől fel fele már tök jól elvagyok a gyerekekkel ők is imádnak, de a babákat csak messziről szeretem.
Persze, gondolom senki nem szereti a babasírást, de én egy másodpercig sem bírom.
Szeretnék még mindig gyereket egyszer majd, de így nem tudom.
válasza:Ahogy már más is írta egy teljesen normális jelenség. Gyakorlatilag a természet rendje hogy zavar. Azért hogy számodra is fontos legyen megszüntetni a sírást.
A magam részéről mikor újszülött volt a fiam és még én is dugig voltam hormonokkal akkor szó szerint fizikai fájdalmat okozott a sírása. Nem is tudnám leírni mit éreztem, de szörnyű volt. Ráadásul ő hasfájós egész nap üvöltő baba volt. Szerencsére aztán ez elmúlt. De én is azok táborát erősítem aki azt mondja hogy mióta saját gyerekem van azóta másik gyerek sírása nem zavar.
Egyébként azt tudd azért hogy pont azért mivel a természet rendje hogy zavar a babasírás, így tudd hogy bizony mindig a gyerek anyukáját zavarja a legjobban. Ezek ilyen ősi ösztönös dolgok.
Nem véletlen hogy a legtöbb nő már újszülött korban meg tudja különböztetni a saját gyereke sírását a többitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!