Első baba születésénél mi volt az, amiben másképp gonsolkodtal a ferjeddel?

Olyanra gondolok például, hogy mindenben odaadó kedves megértő apuka volt a baba születése után... Tehát egy álom férj, apuka

Vagy neki is bele kellett rázódni valamibe? Mi az amit nem értett hogy kéne másképp?

Az én férjemmel folyamatos küzdelem volt az alvás. Borzasztóan kimerültem, és ő nem értette, hogy miért, hiszen itthon vagyok. Ő pedig dolgozik, és ő jobban elfárad. Nem látta át, hogy ez nincs így.

Vagy hogy ő a KÖZÖS gyerekünk, neki is lehetne kettesben töltenk vele időt, pár órát nélkülem. De ő úgy látja hogy ez az én feladatom mert én vagyok az anyja.

Sajnos a mai napig nem tudok vele megértetni dolgokat hiába mondom el százszor.

Nektek volt/van hasonló?