Első baba születésénél mi volt az, amiben másképp gonsolkodtal a ferjeddel?
Olyanra gondolok például, hogy mindenben odaadó kedves megértő apuka volt a baba születése után... Tehát egy álom férj, apuka
Vagy neki is bele kellett rázódni valamibe? Mi az amit nem értett hogy kéne másképp?
Az én férjemmel folyamatos küzdelem volt az alvás. Borzasztóan kimerültem, és ő nem értette, hogy miért, hiszen itthon vagyok. Ő pedig dolgozik, és ő jobban elfárad. Nem látta át, hogy ez nincs így.
Vagy hogy ő a KÖZÖS gyerekünk, neki is lehetne kettesben töltenk vele időt, pár órát nélkülem. De ő úgy látja hogy ez az én feladatom mert én vagyok az anyja.
Sajnos a mai napig nem tudok vele megértetni dolgokat hiába mondom el százszor.
Nektek volt/van hasonló?
“Az en ferjem is ilyen "volt"... Részben mar mas.”
Nem màs. Pont ez a lènyeg, hogy bàrmelyik fèrfi kèpes vàltozni ha van oka rà, illetve fontos neki annyira a felesège, a hàzassàguk, a csalàdja hogy vàltoztasson ha kell.
2-es vagyok.
Elötte is hasonló volt, de én utolsó 1 hónapomat korházban töltöttem, és akkor viszonylag rend fogadott itthon.
Álandóan veszekszem vele higy pakoljon el maga után, inkább képes halmozni az asztalon mindent.. Nem tudom hogy változtassak rajta.. Kérdező, szerintem teljesen ugyanúgy vagyunk. Ha jutsz valamire, oszd meg velem.
Nálunk is voltak gondok. Pl csak én keltem a babához, mert mellette háború törhetne ki arra sem ébred fel. Konkrétan emlékszem egy éjszakára mikor 3 órát üvöltött a kezemben a gyerek a hálószobánkban és csak akkor ébredt fel mikor már én keltettem hogy vegye már át, mert reggel 4 van és egyetlen percet nem aludtam. De sok hasonló éjszakánk volt ezen kívül is az első hasfájós időszakban.
Pelenkázott, fürdetett, sőt néha még altatott is de ő se értette a mérhetetlen kimerültségem okát. Bő egy év volt mire igazán összecsiszolódtunk családként is. A mai napig irányítanom kell a férjem hogy miben segítsen, viszont ha szólok akkor már csinálja is (többé kevésbé).
Őszintén megmondom hogy ha az első évben nem segít annyit anyukám amennyit akkor biztos vége lett volna a hazassagunknak.
Nálunk is én csinálok kb mindent a gyerek körül. Fürdetés,öltöztetés,pelenkázás,séták,köröm vágás és még sorolhatnám. Éjszaka ha felkel egyetlen egyszer sem ment ő az 1 év alatt,mert mellen alszik vissza és az ugye az én reszortom. De mindenre van kifogás,általában az,hogy én jobban tudom,mert én szoktam csinálni. A házimunkába,főzésbe besegít. Amíg zuhanyozom vagy megiszom a kávém ha itthon van átveszi szó nélkül,játszik vele,foglalkozik vele. Egyébként ilyenkor minőségi időt tölt vele,csak rá figyel,nem a telefont nyomkodja például. A barátnőm erre szokott panaszkodni,hogy amikor a férje átveszi nagy kegyesen a 7 hónapos babát akkor is fél szemmel a tévét lesi meg nyomkodja a telefont.
Én is mondtam már,hogy vigye el néha sétálni,mert már nagyon szükségem lenne arra hogy magammal tudjak foglalkozni. Minek kell nekem is mindig mindenhol ott lenni? Anyósomékhoz egy héten egyszer tutira megyünk,miért kell nekem is mindig menni? Mindig az volt a válasz,hogy a cici...mi van ha elkezd üvölteni a ciciért. Most egy éves és ma először elvitte 3 órára,semmi baj nem volt,teljesen jól eljátszott,nem hiányolt engem sem a cicit. Azért 1 évesen hiába iszsz már illik kibírni pár órát anya nélkül,de ha soha nem próbáljuk ki,sosem szokja meg hogy nem vagyok mindig ott. Ezekkel érveltem és úgy néz ki most már érzi ő is annyira a kötődést köztük,hogy el merte vinni. Szerintem eddig félt,hogy ő nem fogja tudni megnyugtatni,ha esetleg rázendít. Szóval igen,nálunk is ez idő és lassan alakul ki köztük a kötődés. De imádja a fiát azt látom csak eddig nem tudott mit kezdeni vele,most sem mindig de alakul.
9 hónapos a lányunk. Azóta férjem itthon van HO-ban a vírus miatt. A legelső perctől mindenben segít. Büfiztetett, pelenkázott, begyújtott, az elején ő csinált nekem reggelit, vacsorát, ő főzött 1 hónapon keresztül. Így tudtam teljes mértékben a babám igényeit kielégíteni, plusz zombi voltam (tudom, sokan másik gyerek mellett is egyedül csinálnak mindent, de miért ne fogadjam el a segítséget?) . Emellett a babával is sokat volt. (viszonylag kötetlen a munkája)
Persze azóta ez megváltozott, összeszedtem magam, baba sem annyira függő már, így én főzök, takarítok (én szeretem csinálni...). De letakarítja maga után az asztalt természetesen, ez szerintem egyértelmű... , stb. Ha bármire megkérem, amikor ideje van rá, megcsinálja. Nagyon sokszor én szólok rá, hogy nyugodtan menjen vissza dolgozni, i got this. Ha látja, hogy nagyon kikészültem, akkor kicsit átveszi a babát is. Van, hogy az ölében játszik, amíg ő dolgozik. Az egyetlen, amit nem csinál, hogy nem kel éjjel, mert 1. A babám sikítófrászt kap, ha nem engem lát meg először amikor felsír, 2. Mindig szopizik, amikor felkel. Egy rossz szavam nem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!