Mégis miért nem képes némelyik férfi szülésnél a nő fejénél állni?

Nézd én nő vagyok és ha lehetne én se lennék ott!

Lehet valakinek ez olyan rózsaszín szirupos csoda, de számomra kicsit megalázó és bizony undi a születés folyamata. És másét se nezegetnem. A gyerekeim szuletesen se nezelodtem, becsuktam a szemem és vártam h legyen vége. :)

Tévedsz. Nem a vér feltétlen a gond. Hanem az a tömény szenvedés amit látniuk kell anélkül, hogy meg tudnák oldani. A férfi agy arra van kitalálva, hogy folyamatosan megoldást keressen, itt meg csak tétlenül kell állnia és néznie, hogy a (jobb esetben) szerelme szenved, amíg ő semmit nem tehet.

Ezt van aki bevállalja és van aki nem, de erőltetni nem szabad. Nekem anyukám ajánlotta, hogy bejön, mert a férjem sokáig gondolkodott, de végül bejött. És ráadásul úgy alakult, hogy premier plánban látott mindent. De megmaradt, nem kellett felmosni.

A legjobb barátnőm ferje 20 évvel ezelőtt bement szülni a feleségevel. Emlekezetes szülés maradt minden résztvevő számára.

Elajult apuka még mielőtt a gyerek kibujt volna, és mint egy rossz vígjátékban, magával rántotta a fél berendezést.

Nem kelt fel, beutotte a fejét, jó nagy seb lett rajta. Utólag vallotta be, hogy csak nem akart ellentmondani az asszonynak, de ő is rosszul van mindenféle orvosi dologtól.

Akkor inkább maradjon kint.