Gyerek nélküli élet?

Kérdező nagyon látszik, hogy még nincs gyereked! Javaslom, hogy nézz be az I regret having children nevű facebook oldalra és meglátod, hogy milyen az élet 3-4 gyerekkel. Nem egy szülő írta ott le, hogy a 3 tökéletesen nevelt gyerekéből nem az elképzelt közös meghitt karácsony lett, hanem az egyik börtönben, a másik 3 apától 3 gyereket szült, a 3. meg drogos. Mert ezt dobta a gép. Képzeleghetsz te itt előre, hogy milyen meghitt lesz, mint a filmekben stb, de az esetek 99%-ában nem ez történik. Jobb esetben csak 2 gyereked költözik majd külföldre a 4ből, jobb esetben Európán belül, de az is lehet, hogy Ausztráliába aztán láthatod őket 2 évente. Aztán az egyik gyerekből meg mamahoteles lesz és 35 évesen is eltarthatod meg moshatod a szaros alsónadrágját. Talán a 4. gyerek sikeres lesz itthon is és akkor elmondhatod magadról, hogy van 1 gyereked a 4-ből, aki rendszeresen tartja veled a kapcsolatot, személyesen is felköszönt a szülinapodon. Aztán ha túlzottan ráakaszkodsz, mint pl anyósom a fiára, akkor majd szépen rádszól a fiad, hogy jólvan anya, nekem elég ha 2 havonta látogatlak meg heti 2x telefonálunk.

Semmi nem olyan mézes-mázos, mint amit a filmekben láttál a nagy családokról, valójában a legtöbb családon belüli erőszak karácsonykor történik és a legtöbb válást januárban adják be az ünnepek után...

Az ilyesfajra rózsaszín ködös képzelgések meg kérdések miatt feláll a szőr a hátamon. Kérdezd meg a Joób család anyukáját, milyen boldog lehet most a 11 gyerekével, hogy apuka börtönben, a pénz meg letiltva a bankszámlán ő meg otthon 10 kisgyerekkel és 1 újszülöttel. Biztos sír örömében minden nap, ja nem...

31: ezt nagyon durván túltoltad..... ilyen erővel a gyerekteleneket meg megeszik a macskáik, mielőtt rájuk talál a szomszéd 2 hét után, és akkor is csak azért, mert már furcsán büdös volt.

Minden ember életének van egy egyedi lefolyása, ebben vannak szerencsés és kevésbé szerencsés életutak, ugyanannyira a gyereket vállalók, mint a gyerektelenek között. Ez a baj ezzel a topikkal, hogy a felek mindig győzkodik egymást, hogy miért nem jól gondolkodik a másik. Hadd döntse el mindenki, hogy kinek mi az értékrendje és mi az akarata az életében. Ha gyerekre vágyik, legyen gyereke, ha nem vágyik gyerekre, ne legyen gyereke. A végén úgyis mindenkinek csak az emlékei maradnak, meg a szerettei. Lesznek, akiknek a gyerekei lesznek ezek a személyek, és lesznek, akiknek még a párjuk, barátaik, szüleik, kutyájuk, macskájuk, tököm tudja.

Kedves 38-as, nagyon sajnálom, hogy így érzel.. Ez nem csak egy hullámvölgy, amiben éppen vagy? Nem lehet, hogy csak nagyon kimerült vagy a "problémás" gyereked miatt?

Tényleg együttérzek, az elmúlt pár évben közel hasonlóan éreztem magam, bár nálam közbejött egy válás is. Én már az alagút másik végén vagyok, remélem, te is kilábalsz ebből a letargiából hamarosan...