Gyerek nélküli élet?

Nem arról beszélek.

A motivációról beszélek. Hogy miért is akarsz gyereket.

Leírtad, hogy azért akarsz nagy családot, mert te félsz, hogy időskorosban majd egyedül leszel (nincs ezzel baj).

Amit amúgy leírtam, azt egy kedves, idős olasz hölgytől tanultam. Mikor a kezébe fogta a kisbabáját, már akkor tudta, hogy egyszer el kell őt engednie. Mert nem magának szüli a gyermekét.

Nem baj, ha nen érted. Valaki egész életében nem érti meg (szüleim se).

Amúgy unokád akkor se tuti, hogy lesz mivel a mostani generáció nem fog orrbaszájba egy zsák krumpliért szülni. Nézz körbe hány idős van sok gyerekkel, akire rá se néznek, csak várják mikor patkol el és örököljenek.

Amúgy ahogy a mostani kölykök képesek viselkedni, még annak is elmegy a kedve, aki akar. Üvöltenek a szülőkkel, úgy beszélnek, hogy tényleg le kéne nekik verni egyet, de helyette ott a kezében a 400ezres telefon, mert akkor ordít.

Azt gondolom ezt a kérdést reálisan most egy korosabb nő, férfi tudná megválaszolni aki tudatosan választotta a gyerekmentes életet, hogy most hogy éli ezt meg, jól döntött e, másképp csinálná e . Mindenki más aki most dönt a gyerekmentes èletről honnan a fenébe tudná,

hogy hogy fog érezni 20-30 év

mulva. Mindenki a mostani eszével, érzésével dönt. Vagy megbánja vagy nem vissza csinálni ugysem fogja tudni, abbol kell kihozni a maximumot.

Nagyon sok házasság megy tönkre az első (vagy épp a második) gyerek első három évében. A közvetlen környezetemben csak 2019-ben 3 ilyen válás volt. Ahol még együtt vannak a szülők, a következő okok vannak a háttérben: az anyuka nagyon konzervatív nevelést kapott, és számára természetes, hogy csaknem egyedül van mindenre, vagy átlagon felüli a türelme és a teherbírása, vagy olyan szinten függnek egymástól anyagilag, hogy nem engedhetik meg maguknak a válást.

Sokkal nagyobb kihívás egyedül maradni egy kisgyerekkel, mint 50 évesen egyedül maradni gyerek nélkül.

Tökéletesen megértem azokat, akik nem akarnak gyereket, mert gondolom, hozzám hasonlóan nem sok pozitív példát látnak a környezetükben.

"mivel a mostani generáció nem fog orrbaszájba egy zsák krumpliért szülni. "

Pont a mostani generáció szül orrba szájba és nem krumpliért hanem a babaváró, csok és egyebek miatt... nem egy ilyen ismerősőm van aki csak ezért vállalt elsőt, masodikat is.

Már miért ne élhetne teljes értékű, boldog életet az, akinek nincs gyereke?? Nálunk pl ez az alapfeltétel a boldogsághoz, ugyanis egyikünk sem akar gyereket. Mi semmi rózsaszínhabos, csoda nagy boldogságot nem látunk egy gyerekben. Számunkra teher lenne. Semmi kedvem bealdozni a testem 9 hónapnyi terhességért és egy embertelenül fájdalmas szülésért. De ez csak a kezdet. Semmi kedvem évekig éjszakázni, nem aludni, feszültnek és idegesnek lenni, dackorszakkal, hisztivel, szófogadatlansággal küszködni, de sorolhatnám akár holnap reggelig, hogy miért nem akarok/akarunk férjemmel gyereket. Jó néhány gyerekes barátunk van, akiknek kb 80%-uk nekünk és a többi tudatosan gyerek nélküli barátainkhoz jönnek panaszkodni, hogy mennyire kivan a tökük. Persze szeretik a gyereküket, tök jó minden, de nagyon sűrűn elszakad a cérna, mikor ők maguk is elgondolkodnak azon, hogy vajon tényleg megérte-e.

Az alapvető probléma ott kezdődik, hogy te személy szerint képtelen vagy felfogni, hogy igen is vannak emberek, akiknek egyetlen egy porcikájuk sem vágyik gyerekre. Innentől kezdve felesleges elemezni, hogy mennyi "pozitív" dolgokról maradnak le a gyermektelen házaspárok. Nem, semmilyen pozitív dologról nem maradunk le, lévén hogy számunkra a gyerekvállalás nem pozitívum. Adott egy dolog, amit soha nem akartunk és soha nem is lett. Nem látom hol a probléma. Aki negatívumot lát egy gyerekben, annak kizárólag negatív hatással lenne az életére.

Egyébként ez az időskorukban magányosak lesznek a gyerekektelenek "érv" is kissé unalmas, mert a gyerek biza semmire nem garancia. Hány ilyen van a közvetlen közelünkben is. Ugye tudod, hogy simán benne van a pakliban, hogy több ezer km-re fog költözni felnőttként a gyereked? Vagy pl neadjisten a szülő túléli a gyerekét. Vagy rossz lesz a viszony és feléd se fog nézni? De simán meghalhat a házastársa annak is, akinek gyereke van, és mivel normalis szülő nem azért vállal gyereket, hogy őt tutujgassa, végső soron az ideje nagy részében ugyanúgy egyedül lesz, azt mégsem várhatja el, hogy folyamatosan nála lógjon a felnőtt gyereke.

A férjem anyja például hosszú évek óta van egyedül, mert miután a fia kiszállt a családi fészekből, rá par évre meghalt a férje. Mi pedig másik országban lakunk és a férjemnek soha nem volt jó kapcsolata az anyjával. Tehát bárkinek meghalhat a házastársa, miután a gyereke elköltözött otthonról és végső soron ugyan oda jut, mint akinek nem volt gyereke.

De az embernek vannak barátai, rokonai, férje/felesége stb, nem marad ám kötelező jelleggel minden gyerektelen idős korára csont egyedül.

Én 37, a férjem 46 éves, már több, mint 12 éve vagyunk házasok és teljes az életünk. Boldogok vagyunk, élvezzük a mindennapokat és abszolút nem hiányzik az életünkből egy gyerek. Mi így vagyunk egy család. A baráti körünkben van még 3 tudatosan gyerektelen házaspár, az egyik 45-48, a másik 39-42, a harmadik pedig 50-54 évesek és ha megkérdezed tőlük bánják-e akár egyetlen percre is, hogy nem vállaltak gyereket, határozott nemet fogsz válaszként kapni.

Illetve édesanyámnak (61) van még 2 nagyon jó barátnője, az egyikük már 65 éves, a férje szintén, nincs gyerekük, mert soha nem vágytak rá és egyáltalán nem bánják. Vallják, hogy teljes életet éltek/élnek és nem hiányzott belőle egy gyerek sem. A másik barátnője 60 éves, ő elvált, egyedül él jelenleg, de tök jól tartja magát, csinos hölgy és mai napig ismerkedik, illetve van egy nagy veteményes kertje, amiben egész napokat elbíbelődik, továbbá sok hasonló korú barátja van, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot. Ő sem bánja, hogy nem szült. Szóval bőven van ilyen is!

Utolsó jól leírta a lényeget.

Párom szüleit is a hitel köti össze, gyerekek és az anyagiak. Egyszerűen nem válhatnak el egymastól, olyan opció nincs. Mert ott a hitel, ott vannak a kötöttségek, ott vannak a gyerekek. Meg anyósomnak (akit amúgy nagyon tisztelek és szeretek) legendásan nagy türelme van és ez össze tartja a családot.

Kérdező, javaslom, hogy szakadj el a magyaros, lineáris, sémákban való gondolkodástól.

Ha ismersz idegen nyelveket, akkor szerezz külföldi barátokat, ismerősöket és beszélgess velük. Megfogsz döbbeni, mikor rájössz, hogy a világ nem fekete és fehér. Nem csak gyerekesekből (vidámság, húsvét, karácsony, társaság) és gyerektelenekből (egyedüllét, önzőség, szeretethiány) áll.

Hidd el, nagyon felszabadító tud lenni, mikor nem a megszokott szemüvegeddel nézed a világot.