Gyerek nélküli élet?

Jaj mit indítasz el ezzel.... nem fogsz erre választ kapni, csak a szokásos kommentlavina fog elindulni, hogy miért kell beleszólni mások életébe. Ez egy meddő vita, a gyerekteleneket nem lehet meggyőzni és nem is kell, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, az is az ő dolga, ha élete végén tele lesz megbánással.

Ráadásul azzal fognak visszatámadni, hogy nekik minden gyerekes ismerősük boldogtalan és kb az öngyilkosságot fontolgatják, stbstb.... nagyon sokszor le lett már rágva ez a csont.

Már miért ne tudna? Az a szörnyű, ha valakinek a gyerek az élete, az olyanokból lesznek a helikopter szülők meg a mamahotelek gazdai....

A barátnőm velem egykorú, tehát majdnem 50. Sosem akart gyereket. Nem hiányzott neki egy percig sem. Boldog, teljes életet él a férjével, akivel majd' 30 éve házasok. Sokat utaznak, csaladdal toltik az ünnepeket. Öregkorukban majd egymást gondozzák, vagy mennék idősek otthonaba: pont ahogy én meg a férjem is, pedig nekünk van gyerekunk. Gyérek, nem pedig idős gondozo

Ez egy sokrétű probléma. Ha valakinek nincs gyereke, akkor általában nem tudja mit hagy ki, éppen ezért nem is feltétlenül fogja úgy megélni, hogy "na, nincs teljes életem". Ez persze a választott gyermektelenségre vonatkozik, ha valakinek minden vágya a gyerek és nem jön össze, az nyilván más :(

Nekem van gyerekem, így félve írom le, de el tudom képzelni, hogy teljes életet élek gyerek nélkül. Most már persze nem, mivel van ő is és tudom hogy mit hagynék ki, de még így is egy percig nem gondolok úgy a gyermekmentes életemre, hogy az valami nagyon hiányos tragédia volt... Ha nem akartam volna gyereket, simán kitöltöm mással. Karrierem van/volt, utaztam egy csomót, tele voltam/vagyok célokkal, könnyen ismerkedem, stb. Hozzáteszem a baba óta a céljaim egy jó részét el kellett engednem...

50 évesen meg nem kell senkinek magát temetnie (kicsit elmosolyodtam a "nincs aki hozzon neki egy pohár vizet" - minek is??), lehet másik párkapcsolata és kitöltheti ő is az életét. Sőt KELL is kitölteni mással, mint a gyerek. Sajnos anyósom is elvesztette a férjét, és lazák a saját családi kapcsolatai, ezért velünk próbálja kitölteni az űrt. Ez nekünk tud terhes lenni a jó viszony ellenére is, mert nincs más elfoglaltsága...

Mit gondolsz azokról a szülökről, akik csak azért is bevállalják a gyereket, mert anélkül üres és céltalan lenne az életük, mert elvárja tőlük a társadalom és a Kövér László, hogy szüljenek, aztán bevállalják a másodikat, harmadikat is, mert kell a kistesó, de közben meg kutyaütő szülők egész életükben és a gyerekek rájuk se nyitják az ajtót időskorukban?

Pontosan ugyanott fognak tartani, mintha sohase lenne gyerekük és végső soron "egyedül" lennének.

Sok embernek belátás kellene. Önismeret kellene. Tudniuk kellene felismerni és belátni, hogy lehet alkalmatlanok szülőnek és nem kéne erőltetni ezt a témát. Hogy nem maguknak csinákják a gyereket. Hogy az a gyerek egyszer bizony elfog menni, ki fog repülni. Hogy nen azért van a gyerek, hogy neki legyen társasága idős korában.

Ameddig nem jutsz el ide fejbe, addig a kérdednek sincs értelme. Nem gyerektekenekről és gyerekesekről kellenne gondolkodnod.

Mert bizony nagyobb önzőség gyereket csinálni azért, hogy neked legyen társaságod öreg korodban.