Azok az apukák, akik kvázi úgy vannak, hogy a nők nevelik csak a gyereket, mert az ő dolguk, miért gondolják így? Neveltetés, rossz minta vagy csak jellemvonás?

Szerinted kapni fogsz tőlük választ? Nekik ez olyan természetes, mint hogy az asszony csak házimunkára való. Nem latjak benne a problémát. Szerintem nagyrészt eleve a szokasok rabjai. Nyilván az ő apjuk is csak sperma donornak volt jó, és ezt a viselkedés mintát vették át ők is. Másrészt a környezet is húzó erő lehet. Hogy a szomszed Pistanak bezzeg semmire sincs gondja, az asszony 3 gyerek mellett is 3 fogasos menut rittyent minden nap, sőt a jó kis asszonykaja még meg is masszirozza minden nap es a többi. Szoval egymastol is eltanuljak ezt a viselkedesi format. Sőt, nyilvan nem tartom oket tul okos embereknek sem. Szamomra egy intelligens ferfi jellemzoje az is, hogy szulokent tekint magara, így nem nelkul, nem pedig apanak, ami az ő szotaraban egyet jelent azzal hogy semmi dolga a gyerekkel.

Nálunk hasonló volt a helyzet. Igazából apukám nem tévézett, stb, csak nagyon keveset volt itthon, a munka után még volt egy családi vállalkozás szerűségük, ami neki inkább hobbi volt (nyilván azért keresett belőle valamennyit, de nem arányosan a befektetett idővel), azzal töltötte az időt. Pl. harmadik születésnapomon jött a család, anyukám hiába könyörgött, hogy maradjon itthon, neki létszükséglet volt akkor is elmenni, mert úgysem emlékszem rá ott volt-e. Vagy pl karácsonykor nemegyszer volt, hogy szenteste is este nyolckor jött haza, mert “neki még dolgozni kellett”, pont aznap (ő osztja be az idejét teljesen mind a mai napig ezzel a munkával kapcsolatban). Anyukám később mesélte, hogy gyerekkorunkban egyszer válni akart emiatt, azt nem tudom miért nem lett belőle semmi, de végülis még mindig együtt vannak, mi a testvéremmel már felnőttünk. Anyának velünk kapcsolatban az anyai nagyszülők segítettek sokat, velük éppen emiatt nagyon szoros lett a viszonyunk. Apukámnál szerintem ez hozott családi minta egyébként, nagymamám eléggé rideg, nemtörődöm típus, nem tudom róla elképzelni, hogy szeretetteljesen nevelte volna a gyerekeit, nagypapámat nem ismertem, de előtte meg nem is volt családi minta, illetve nem lakott velük, másik városban dolgozott, kb kéthetente járt haza, szóval nem sokat foglalkozhatott pont emiatt apukámékkal. Nekem és a testvéremnek nem szoros a kapcsolatom apukámmal, én nem neheztelek rá, rossz embernek sem gondolom, egyébként egy normális ember, nincsen semmilyen rossz szokása, nem alkoholista, sosem bántott minket, csak nem igazán tudott velünk mit kezdeni. Nekem már van egy gyerekem, ami érdekes, hogy vele kapcsolatban viszont mindenben részt vesz, puszilgatja, játszik vele, nincs olyan alkalom, amit elszalasztana, szülinap, névnap, stb. Anyukám azt mondja most értékelte át nálunk miből maradt ki és most próbálja bepótolni, lehet benne valami.

Rossz mintára tippelek én is.

Nálunk is ez a felállás. Én is ezt láttam a szüleimtől, és a férjem is. Így neveltettünk. Ez volt számunkra a "természetes ". Attól még nem könnyű, hogy mindent én csinálok, de nehéz a berögződéseken változtatni. Vagyis hiába változtatnék , a férjem mottója, ez az asszony dolga, ő is csinálja az ő dolgát. Mentségére szóljon, hogy kora reggeltől késő estig dolgozik. Mezőgazdaságban dolgozik, télen 3 hónap holt idő van. Olyankor annyit csinál, hogy hozza viszi a gyerekeket iskolába. Van 3 is. Ha valamelyik beteg, nem kell eljönnöm szabira, mert ő van velük. Az udvar az övé, nekem ritkán kell füvet vágni. Plusz minden egyéb férfi munkát elvégez nem kell neki könyörögni. Egyébként a férjem nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy milyen, számítottam rá, hogy nem fog megváltozni. Igazából én nem is szoktam panaszkodni, ezt vállaltam, ezt kell szeretni. Szép életünk van mindezek mellett, szoktam rajta gondolkodni, hogy nem biztos, hogy lett volna jobb. Van sok ismerősünk, mindenhol vannak problémák. Ha nem ez, akkor más a baj.

Apukám nőgyógyász. Néha egész nap nem láttam. Sokat dolgozott 50 éves koráig. Anyukám tudta mit vállal, amikor hozzámegy. Természetesen nem várta el, hogy apu miután egész éjjel egy kismama mellett dekkolt a kórházban, utána még ő főzzön meg vagy ő ébredjen hozzánk is. Hagyta kipihenni aput. Nem sok ideje volt csak ránk apunak, de az minőségi volt. Eszükbe nem jutott a szüleimnek elválni. Testvéreimnek meg nekem se, hogy rossz apának tartsuk a miénket. Sőt, büszkék voltunk, hogy életeket ment. Annak ellenére is, hogy a seggem nem törölte kicsinek és nem mosott fel ebéd után.