Autistaként gyermekvállalás?

3!

Sógorom egész életében igencsak felelősségteljes apa volt, minden téren megosztottak a munkát az anyával, olyannyira, hoyg a sógorom anno jó ideig otthon is maradt mindhárom gyerekkel.

Nálunk van közeli rokon 2 is, a gyerekem is érintett.

Én biztos vagyok benne, hogy genetikai háttere van, a környezet max annyit tud változtatni rajta, hogy mennyire tudja kezelni.. akit nem jól kezelnek, az nehezebb eset lesz(persze ép értelem mellett)

Sokat gondolkodtam ezen, szerintem nem lesz tesója, hacsak nincs mellettem egy sziklaszilárd férfi, aki akár a súlyosan érintett autista gyermeket is elfogadná és nevelné velem(haha, ilyet az életben nem találok). Nem biztos, hogy még egyszer ilyen mázlink lenne, hogy csak enyhén érintett legyen..

Viszont, ha valaha szeretne gyereket, teljesen támogatni fogom és csodás nagyi leszek, olyan, aki neki nem jutott, de nem fogom helyette felnevelni, csak sokat segítek majd.

Attól, hogy valamiben rosszabb, lehet jó, sőt jobb más dolgokban. Ő pl könnyen stresszel, de rendkívül szeretetkimutató és szeretetigényes, a gyereke biztosan agyon lenne ölelgetve, puszilgatva, vígasztalva, érzelmileg lehetne rá számítani. Valószínűleg rosszul reagálna dackorszaknál meg hisztiknél, akkor kell majd segíteni, de millió tipikus szülő van, aki rosszabbakat tesz, mint ő, ha ideges. Pl sosem alázná meg a gyerekét, nem csattan el pár pofon, kézrácsapás, nem éreztetné, hogy a gyerek nem elég jó, de biztos kiabálna és hogy megoldja a helyzetet kivonulna belőle meg ilyesmi. Talán többször lenne a saját kedvenc étele és nem főzné sokszor azt, amit a gyerek kér, de elsőre el tudná magyarázni a matekleckét.. lehet nem lenne jó szmks anyuka, aki haverkodik, szervez, kapcsolatokat tart fent, de mindennek utánaolvasna a neten, hogy jól csinálja.

Szóval szerintem jó anyuka lenne belőle, amíg nem súlyosan érintett a gyerek. Úgy nem tudna boldogulni..

Aspergeres vagyok és szerintem a párom is, az apja még egyértelműbben, meg az én édesapám is elég gyanús. De senki sem súlyosan érintett, hanem képes kisebb-nagyobb nehézségekkel (és sok furcsasággal) normális, boldog életet élni.

Mi szeretnénk gyereket, és nem igazán izgulunk rajta, hogy aspergeres lesz-e. Én úgy látom, hogy a körülöttem levő aspergeres emberek nehézségeinek csak kis része származik magából az autizmusból, és nagyobb része a nem túl toleráns családban történő nevelkedés során összeszedett szorongás, önértékelési probléma és hasonlók. Amit nagy részben el lehet kerülni, ha a szülő képben van és normálisan áll hozzá.

Ha meg kihúzzuk a súlyos autista kártyát - akkor ez van. Akkor majd ahhoz alkalmazkodunk. Mindkettőnknek olyan a szakmája, amivel lehet jól fizető (és unalmas) állásokat találni, úgyhogy meg fogjuk tudni oldani a megfelelő fejlesztést és ha annyira súlyos a helyzet, akkor a hosszú távú intézményi elhelyezést is. Ez a vészterv, reméljük nem erre az ágra kerülünk.

Az, aki a problémamentes szülést, problémamentes terhességet, downszűrésnél a közepes eredményre vállalt baba egészségét meg minden mást..

SENKI nem tudja senkinek garantálni, hogy a gyereke megéri egészsègben a felnőtt kort, vagy egészségesen születik..