Más is elhanyagolja magát ha otthon van a gyerekkel?

#24 és kit érdekel, hogy ti napi/heti hányszor dugtok? Pláne így ezredjére.

A tisztaságnak meg mi köze ahhoz, ki miben van? Mondjuk egy miniszoknya is lehet ám hót dzsuva, meg a melegítő is tiszta. Itt páran összekeverik az ízlést az igényességgel/tisztasággal. Hajmosás sem tudom hogy jön ide, lehet valaki zsíros hajú pcsanadrágban is.

Mi a férjemmel mind a ketten levesszük azt a ruhát amiben dolgozni járunk, itthon kényelmes itthoniban vagyunk. Biztos nem fogunk abban házimunkázni, kutyázni stb amiben az irodában ülünk. Hála az égnek nincs semmiféle komplexusunk, megfelelési kényszerünk, ugyan úgy tekintünk egymásra itthoni ruhában is mint a "kijárósban". Őszintén sajnálom azt, akihez csak úgy van "gusztusa" a férjének ha talpig sminkben puccban van, mint aki készül valahova.

Tisztálkodás, hajmosás, szőrtelenítés meg alap, mindegy épp milyen ruha van rajtunk.

Az általános libidó/igény meg megint nem tudom hogy jön ide. Amíg a pár egyes tagjainak megfelel az a mennyiség neked hol nem mindegy, mikor hányszor bújnak össze? Csak mert ti napi sokszor tosztok mint a nyulak. Magánügy, bár látom neked az az életed hogy milliomodjára idehányod, mintha valami komoly teljesítmény lenne az mögött, hogy szétteszed a lábad.

"Én ped. asszisztens képzést elvegeztem miota megszuletett"

😆 Kár hogy ez mögött pont annyi teljesítmény van, mint az mögött, hogy napi sokszor szexeltek.

De égesd még magad párszor az ilyen nagyvolumenű dolgaiddal. Bámulatos mennyire nem érzed milyen kínosak a dicsekvésnek szánt kommentjeid.

Igen, 24-est már èn is megismertem az igen aktív szexuális életéről🤣

Mindig le szokta írni, hogy naponta többször is szoktàk ès sokszor akkor is, ha éppen nincs hozzá kedve, de a férjének van😁

Kérdező, én a feleséged szemszögéből írok. Sajnos hasonlóan elhanyagoltam magam egy szintén 2 éves mellett(csak nem híztam meg).

Itt a legkisebb gond az öltözködés vagy a hajmosás. Sokkal, sokkal mélyebben kell keresgélni. Szoktatok beszélgetni, de úgy igazából, hosszan, a gondolataitokról, az érzéseitekről, tudod, hogy mi bántja? Az ilyen szintű lepukkantsághoz (már ha előtte nem ilyen volt) hosszú út vezet.

Egy kezeletlen (talán titkolt) depresszió, szorongás, félelmek, sok teher.

Tudom, hogy nem segít sokat, de leírom a történetem, hátha kicsit más szemszögből látod a dolgot:

Mindig adtam a megjelenésemre, terhesen és szülés után is csinos voltam. A gondok ott kezdődtek, amikor már nem elégítette ki a "babázás". A lányom 1 éves volt, amikor vissza akartam menni dolgozni, de mindenki lebeszélt róla, mondván egy rendes anya a gyereke mellett marad. Lassan megszűnt az összes olyan dolog körülöttem, ahol egy kicsit önmagam lehettem. A covid miatt minden rendezvényt törölték, így kimozdulásnak maradt a bolt-játszótér-park bermudaháromszög. Páromat nem hozta lázba a kirándulás szervezés, így ha valahova menni akartam, akkor megterveztem magunknak, összekészítettem a gyereket meg apukát is, bepötyögtem a GPS adatotakat és apa elvezetett a célállomásig.

A férjem belekényelmesedett abba, hogy otthon vagyok, hogy mindig 100%-ban teljesítek.

Minden nap friss főtt kaja, feltakarítva a lakás+ én sétálok a gyerekkel, én intézem az ügyeket, a bevásárlást. Egy idő után már arról se volt képes dönteni, hogy kiflit vagy zsemlét hozzon a péktől, inkább felhívott engem, hogy most mi legyen. Az elromlott háztartási gépek szerelését én intéztem, én fúrtam a falba lyukat a képeknek, mert 2 hónap könyörgés után se volt hajlandó megcsinálni.

Magyarul én voltam a nő és a férfi is egyszemélyben. Egy ilyen helyzetben kinek lenne kedve csinosan felöltözni? Se kedvem, se időm, se energiám nem volt. Nagy ritkán levitte a gyereket a játszótérre, nekem itthon akkor is csak a takarítás jutott és nem a szépségpercek.

Szóval egy idő után már magamtól is undorodtam, egyáltalán nem éreztem magam nőnek, csak egy nemtelen, értéktelen embernek, akinek az a feladata, hogy ellássa a háztartást. Egy ilyen lelki toporongy meg kinek cicomázza magát, minek mossa meg a haját?

1 év kellett mire a férjem megértette és felfogta, hogy mi vezetett odáig, hogy foltos pólóban, zsíros hajjal megyek ki az utcára.

Képtelen volt a baj gyökerére koncentrálni, ő is csak a külsőségeket vette észre.

Javaslom, hogy kezdésnek ti is üljetek le beszélgetni. SOKAT! NAGYON SOKAT! És ha megvan a kiváló ok, azt szüntessétek meg együtt, utána pikk-pakk visszaáll minden a régi kerékvágásba.

Kitartást!

(egy újra csinos anyuka)