Kisbabás anyukák nem érzitek magatok egyedül, elhanyagoltnak otthon?

Én tettem ellen:)

Megismerkedtem helyi anyukákkal,így van kihez szólnom!

Sokat vagyok itthon egyedül gyerekeimmel,amit amúgy nagyon élvezek,de vannak holtpontok!

Meg szerintem hozzáállás kérdése is...most ez van,ezt kell csinálnom.

Volt egy nagyon-nagyon kemény időszakunk, a kislányunk 6-10 hónapos kora között. A férjem akkor védte a PhDját, gyakorlatilag 3 órát aludt egy nap, egyébként állandóan dolgozott. Miután ez lecsengett, elkezdődtek a rezidensi évei, az első két hónapban rengeteget ügyelt, szinte otthon sem volt.

Mindeközben a lányunknak 5 foga jött egyszerre, vérzett az ínye, ha hozzáértünk, óriásira dagadt az egész arca, és szegény totál kifordult magából, nappal nem aludt (hála Istennek éjjel igen...) , csak és kizárólag a kezemben volt jól.

És ráadásként én is tanultam, ebbe a periódusba esett az én vizsgaidőszakom is az egyetemen. A szüleink aktívak, dolgoznak, csakúgy, mint a testvéreink, nem volt segítségem, egyedül vittem ezt a pár hónapot, gyakorlatilag zombivá váltam a végére. A védőnénink mindig azt kérdezgette, hogy honnan van erőm az egészhez, de mondtam, hogy remélem, hogy ha elmúlik ez az időszak, sokkal könnyebb lesz minden.

Aztán valóban elmúlt, a kislányunk elkezdett járkálni, a fogzása is könnyebb lett a későbbiekben, a férjem is többet volt otthon, és beiktattunk 1 apás és 1 nagyis délelőttöt a kislányunknak. Amikor az apukájával van délelőtt, én kozmetikushoz, körmöshöz megyek, kicsit feltöltdőöm a nőiességemben, vagy vásárolgatok, kávézok egy barátnővel. Szombatonként meg valamelyik nagyihoz megy a kiscsaj, ilyenkor a férjemmel csinálunk egy közös villásreggelit, ebédre meg megyünk mi is az éppen ügyeletes nagyihoz, így a főzéssel sem kell bajlódnunk.

Azóta minden szuper, én is jobban bírom az itthonlétet, bár lassan megkezdi a lányunk a bölcsit heti 3 délelőttre, mert elkezdem a gyakorlataimat (mindjárt 2 éves). És a férjem is annyira szereti ezt a rendszert, hogy mikor elkezdtük szokni a bölcsit, mondtam neki, hogy nna, akkor már lesz időm máskor elintézni ezt-azt, nem kell kettesben lenniük délelőttönként - nahát totál felháborodott, azt mondta, hogy imádja a kiscsajjal töltött heti 1 délelőttöt (ez ált. az ügyeletei után van, olyankor szabadnapos), és felejtsem el, hogy feladja ezeket. :))))) Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy segített nekem akkor, amikor nehezen találtam vissza magamhoz, az az egy délelőtt akkoriban nekem rengeteget adott.

Próbáljatok esetleg ti is beiktatni egy ilyet, menjetek játszóházba, mozduljatok ki valamerre, és rögtön szebbnek látod majd a világot! :)