Lassan 4 hónapos a kislányunk, első baba, de nem tudatosan vállaltuk hiszen hirtelen jött. Még várni akartunk volna most őszig ez volt a terv, de férjem másfél évig nem akart védekezni. Én meg azt hittem úgyse fogok olyan könnyen teherbe esni mivel mindig megjött. Miatta történt utána főként az eljegyzés házasság hiszen szülei nyomására mégiscsak családban szülessen. Nem volt semmi gondom a terhességem alatt se rosszullét semmi és pont a kiírt időpont után 2 nappal született 40.hétre. A szülés is gyorsan ment pedig nagyon tartottam tőle. Viszont nem jött az az érzés az a boldogság mikor megláttam hanem sokáig a fájdalommal voltam még elfoglalva. Ami ezután jött nem hittem volna hogy ilyen nehéz lesz. Ez a gyereknevelés úgy éreztem egy idő után hogy nem nekem való. Eleve nekem zárkózott csendes természetem van férjem kicsit nyitottabb beszédesebb és főként ő akart jobban babát. Én nem tudok vele nevetgélni minden hülyeséget mondani neki játszani vele. Sokszor csak kötelező feladatnak érzem a napi 3-4 óránkénti pelenkázást,etetést, büfiztetést, öltöztetést, altatást. Az elejétől van segítségünk, aminek tényleg nagyon örülök hiszen férjem szüleinél lakunk az emeleten. Viszont így is úgy érzem ki vagyok merülve gyengének fáradtnak érzem magam. A férjemmel is alig jut időnk egymásra ha hazajön munkából és hètvégén se sok. Olyan mintha anyósom nevelné ezt a babát hiszen ők sokkal jobban értenek hozzá. Én nem tudok olyan erős életvidám lenni mint ő. A másik hogy ha adódik olyan hogy ketten vagyok a kislánnyal mert mindenki dolgozik megcsinálom a házimunkát de a főzés az amivel gondjaim vannak. Anyósom sokszor szóvá is teszi miért mosok vasalok mikor egyedül vagyok hiszen nincs akkor segitségem. Valahogy mindig sikerül megcsinálni mindent mikor alszik a baba. Viszont sokat szokott sírni nálam mivel etetés után kénytelen vagyok hamarabb berakni a kiságyba. Nem tudom hogy lehetne baba mellett kényelmesen megcsinálni mindent hogy mellette magamra is jusson idő. A másik h keveset beszélek hozzá. Ellátom a szükségleteit de a fejlődésében nevelésében nem vagyok jó. Anyósomék és mások is már szóvá tették hogy többet kellene vele foglalkoznom beszélni hozzá. Félek hogy ő is zárkózott lesz később mint én. Nálam is ovis koromban alakult ez ki előtte cserfes vidám voltam. Férjem szeretne neki majd testvért/eket de én nagyon nem érzem h ez nekem való jelenleg. Hiányzik mikor még kettesben voltunk, el tudtunk menni pihenni pár napra ide oda. Most meg lassan 4 hónapja nem mozdultam ki csak néha sétálunk a környéken meg heti egyszer hazamegyünk hozzánk. Látom más anyukák pici koruktól viszik kirándulni erre arra mi meg sehova nagyon.
2020. okt. 2. 13:45
1/10 anonim válasza:
A meggondolatlan, megbeszéletlen gyerekvállalás ide vezet. Amikor egyik fél sem tisztázza a vágyait, érzéseit a másikkal, nincs tiszteletben tartva a másik akarata. Mondd csak ti miről beszélgettetek az első randitól kezdve a teherbeesésig?
Node mindegy, itt van már egy gyerek, akit fel kell nevelni. Hogy pontosan mi a kérdés nem tudtam kihámozni. Az már biztos, hogy a gyerek hátránnyal indult az életben. A folytatás rajtad áll.
2020. okt. 2. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Egy ennyire kicsi babának nagyjából teljesen mindegy, hogy beszélsz-e hozzá, vagy sem, tegyél be neki zenét, vagy mondókákat a youtube-rol, majd később 1 éves kora körül már fontos, hogy a szádról lássa, hogyan képezed a hangokat. Kirándulni meg végképp nem kell vele, 1-2 évesen is csak a kövek, meg a fűszálak fogják érdekelni, teljesen mindegy, hogy a kertben van, vagy kirándulni viszed.
Lehet, hogy nem kell nektek több gyerek, de ezt majd úgyis érezni fogod.
2020. okt. 2. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Sztem neked szülés utáni depressziód van, kérj segítséget.
2020. okt. 2. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
Még nem tudom hányszor írod ki kisebb nagyobb változtatással ugyan ezt.
Rengeteg választ tanácsot kaptál az előző fórumokban is.
Neked a szülés utáni depressziód van.
2020. okt. 2. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 anonim válasza:
"Nem tudom hogy lehetne baba mellett kényelmesen megcsinálni mindent hogy mellette magamra is jusson idő."
Ez általában véve senkinek sem megy. Kényelmesen???? A kisbabás anyukák itt kapnak röhögőgörcsöt...
Kényelmesen mindent nem lehet megcsinálni, pláne, hogy még magadra is jusson idő. De meg lehet hellyel-közzel a legfontosabbakat, persze tempósan, és néha magadra is jut egy kevés idő. Ezt kell megbecsülni.
A férjeddel kettesben töltött időről annyit, hogy majd alakulni fog ez, pláne, hogy van kire bíznotok a gyereket, de az irreális, ha a gyerek előtti életeddel veted össze.
2020. okt. 2. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
Vártad egyáltalán ezt a babát a terhesség alatt vagy afféle feladatnak fogtad fel a történéseket? Nem kötődsz hozzá, ez egyértelműen látszik. Amíg ezt nem rendezed magadban, akár segítséggel, addig kérd meg a férjed, hogy halasszátok el a tesó témát. Mondd el neki őszintén, hogy éled meg és derítsétek ki, mit tehettek a helyzet javítására. A babád felé pedig próbálj közeledni, hogy érzelmi támaszt is kaphasson tőled, ne csak a fizikai szükségleteit rendezd.
2020. okt. 2. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Hány éves vagy?
Miért engedted, hogy mások döntsenek a TE életedben?
(Anyósod, férjed).
Nagyon fiatalnak, naívnak tűnsz a leírás alapjan.
2020. okt. 2. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Ja hogy ez így megy? Férjed nem akar védekezni, hát nem védekeztek? Mi vagy te ember, vagy valami használati tárgy? Bocs de nagyon buta vagy.
2020. okt. 2. 16:01
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
De unalmas vagy már, #2-es, te meg fertelmes buta. Hogy lenne mindegy, hogy beszél-e hozzá. Olvassál legalább, mielőtt ekkora baromságot ideírsz, az a baj, ilyen ostobákkal van tele a Világ. Kérdező,isten ments, hogy neked több gyereked legyen, akinek ennyi esze van, hogy "úgysem esek teherbe."
Ez is egy felelős, meggondolt gyerekvállalás volt. Ja, nem.
2020. dec. 6. 22:26
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
Kicsit anyámra emlékeztetsz...képtelen volt az anyai szerep betöltésére, nem szeretett, nem nevelt, végül nagymamámhoz kerültem. Engem anyám akart, de csak eszközként, hogy megtartsa a jómódú apámat..nos én ennek mai napig megsínylem az életben a hatásait, hogy a saját anyám nem tudott szeretni és nem alakult ki kb semmilyen kapcsolat köztünk, csak rossz gyerekkori emlékek vannak róla.. Ha már megvan a gyerek, nincs mit tenni..de én azt kívánom, hogy hozd rendbe magad, foglalkozz önismerettel, és próbáld meg szeretni..mert így nem lesz könnyű neki.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: