4 napig fogok vigyázni 1 2éves ikerpárra. csütörtök reggel 10töl vasárnap este 6 ig. Mennyit lehet kérni 4 teljes napért , 4 nap és 3 éjszakáért?

Amúgy vicces ez hogy merev lennék, errefelé en vagyok a laza szülő, aki aztan nem paràzik feleslegesen, csomószor megkaptam ezt pozitív visszajelzésként.

Asztalterítőt lerángatni mondjuk nem lehet, ez merevseg lenne? 😊

Meg amúgy az is gond, bár ez most csak ilyen total off panaszkodás, hogy a tesóm igazán merev nálunk, letolja anyámat ha a falnak támaszkodik, nehogy összefogja a kabátját az meg az autóját, kiakad, ha a telken sáros lesz a gyerek tréningje, nàluk van ilyen iszonyat pedáns rend, üveg dohányzóasztal, élére rendezezett fűszálak és ha odamenne a gyerek, és valamit eltörne ki lenne bukva. Csak egyszerűen nem látja az összefüggést akközött, hogy trillázik meg hype-olja a kislányt, annak az lesz a következménye, hogy felpörög és akaratlanul is rombol. Nem tudja hogy működnek a gyerekek, de fel akar vele vágni, hogy tudja, és ha mondok bármit, akkor leszól.

Persze odaadhatnám neki fél napra hogy meglássa, amit mondok, de soha nem akarta még elvinni amúgy, mert ez nyilvan úgy jó, hogy ő kiszórakozza magát, aztan majd en rendezzem vissza.

Egy hónap múlva szülök, alig bírok hajolni, de nyugodtan hergelik, csikizik, amíg az ágyra lehajolva pelenkázom (ott ugye nincs p.asztal), engem rugdos a gyerek, fulladok a lehajlástól, és akkor ez ilyen vicces, hogy a gyerek kacag meg rúg. Nekem ezek nem férnek bele a normáimba, ez van.

Nem úgy értem a merevet, hogy nem hagyod ugrálni meg koszolni a gyereket, hanem hogy nem tudod kicsit kiengedni a kezedből a kontrollt. Ez nem feltétlenül baj, csak számodra teszi nehezebbé az egészet. Felpörög, na és? Majd lenyugszik.

De egyébként itt kicsit más a helyzet, mint amiről eredetileg szó volt. Te nem azért, vagy nem csak azért nem bízod a gyerekedet a családodra, mert kihasználásnak, túl nagy kérésnek érzed, hanem sokkal inkább azért, mert alkalmatlannak tartod őket rá. Az azért marhára nem mindegy. Én teljesen nyugodt szívvel adom oda a gyerekeimet a tesómnak, és adtam mindig is, anyámnak is, anyósomnak is. Többet engednek meg nekik, mint én, főleg anyós, de ez szerintem nem gond, amíg tudnak rájuk normálisan vigyázni. Vagy legalábbis nekem belefér, hogy ott ugrálnak az ágyon, meg több édességet esznek abban a pár órában, el vannak halmozva mindennel, ki van nyalva a fenekük. De arról szó sincs, hogy ha kell, akkor nem tudják fegyelmezni őket, és esetleg veszélyes helyzeteket teremtenének. Az alapján, amit írsz, én azt érzem, hogy te nem érzed biztonságban a gyerekedet egyiküknél sem, és inkább ezért nem is akarod nagyon forszírozni ezt a dolgot. AZ meg érthető, úgy én se akarnám.

Az eredeti téma kapcsán annyi, hogy szerintem tényleg vannak, akik visszaélnek a nagymamákkal, testvérekkel és ez nem helyes, meg a családon belüli szívességekkel, és gyakran azok szónokolnak legjobban a családi összetartásról, akik ennek haszonélvezői a többi tag kárára.

Visszatérve a mi témánkra, ez egy összetett dolog.

Az anyukámra ennyi időre lehet rábízni a kislányt és csak bent, de ezt ő is tudja, eszébe sincs sétálni vinni egyedül, hisz nem tudja elkapni, 75 éves és nem is egészséges. Ez nem konfliktus köztünk egyáltalán, reálisan értékeli magát.

Tesóm sem gondolom, hogy veszélyeztetné a gyereket, de neki egyszerűen nincs ismerete a témáról, pl tőlem tudta meg hogy csak gyerekülésben lrlehet autóztatni őket, sose cserélt pelenkát. Ha rábíznám tényleg részletes instrukciókat igényelne,.mit ehet-ihat stb. De nem is áll sorba érte, szerintem esetleg ha már nagyobb lesz. Ez se konfliktus.

Az konfliktus, amiket írtam korábban.

Szerintem a túlpörgés nem jó. Egyrészt szenved tőle a gyerek akkor és utána, hosszú távon meg hibás, normaszegő viselkedést fixál, holott pont ebben a korban olyan kis készségesek, akarnak tanulni, megfelelni, büszke ha tud vmit utánozni, csibész de meg nem dackorszakos.

Azt kellene tanulnia, hogyan viselkedünk másoknál, és ő is ezt lesné, de hibás visszajelzéseket kap.

Nem arra gondolok, hogy többet nasizhat vagy picit lazábbak a szabályok, hanem hogy olyan dologra kap pozitúv visszajelzést pl terített asztal terítő húzása, ami nem elfogadható, és amit amúgy 2 rászólás vagy max egy 3. Eset után nem próbál többet, mert még alig rosszalkodik direkt, és gyorsan megérti, ha vmi nem jó.

Ha jó szabályok korán rögzülnek, az később ezerszer megtérül és neki lesz sokkal könnyebb. Ezt a nagyszülőnél mennyi mindent szabad dolgot olyan korban talaltak ki, amikor a szülők szigorúán nevelték a gyerekeket. Ma a legtöbben rugalmasan és gyerekközpontúan nevelünk, ezeket a rugalmas kereteket már nem kell tovább tágítani és szerintem legalabb a szabálytanulás szakaszában hasznos ugyanazt kommunikálni a gyereknek, mert neki is az a leginkább stresszmentes ebben a korban.

Az én szempontjaim, érdekem is fontos. Nem részletezem, de feszített és nehéz hónapjaink vannak, egy rossz elosztasú ház háztartasát vezetem nem teljesen problémátlan, már 9.hónapos terhesen, páromnak is összejött sok plusz feladat (amúgy is 24 orában dolgozik, van hogy láncban 3 alkalommal), én is csinálok más dolgokat (phd, oktatás), miközben nagyon sokat foglalkozom a gyerekkel, naponta megyünk vhová, játszunk.

A lányomra nem mondanám, hogy zűrös, mert okos, szeretetteljes, készséges de nagyon temperamentumos és élénk.

Ma pl piacon voltam vele, 2 óra, 6 különböző bolt. Úgy hogy ő is élvezze, ne szenvedjen. Kb 50kg cuccot cipeltem ki részletekben az autóhoz. Jól éreztük magunkat, ismernek ott minket, egy élmény neki, szaladgál, de nem rongál. De ezekhez azért kézben kell tartani. Van egy nevelési módom, ahhoz szokott, amivel érdekes, kalandos, örömteli az életünk, de uralható, és nem pörög benne túl.

Nem szeretem ezt elveszíteni, csak mert más érdektelen, figyelmetlen erre és a rövidtávú szórakozást, menősködést helyezi előtérbe.

És felfoghatatlan számomra., hogy ha játszik vki a más gyerekével, akkor hogy bírálhatja felül a jelenlévő szülőt, főleg úgy hogy nem hozzáértésből teszi, hanem mert csak, mert pl az anyám meg köztem van egypár kóros dinamika, és ő pl újabban szeret alázni engem meg ellenpontozni hogy ő milyen jóarc (ez vhogy azzal együtt jött neki, hogy folyton panaszkodik, hogy megöregedett. Nincs kedvem elemezni, de nem a gyerekemről szól, nem az ő érdekeiről). Itt a barátokra, szomszédra simán rábízom a gyereket (ez ilyen kölcsönös szokott lenni, hogy egymas gyerekével játszunk), szóval nem védem túl vagy ilyesmi.

Na kb ennyit gondolok, köszönöm a meghallgatást 😊