4 napig fogok vigyázni 1 2éves ikerpárra. csütörtök reggel 10töl vasárnap este 6 ig. Mennyit lehet kérni 4 teljes napért , 4 nap és 3 éjszakáért?

30. Jó, én nem értem, hogy lát el vki 2 kisgyereket simán, mindig megdöbbenek az ilyen embereken. Vagy zsenik vagy nagyon jó gyerekek jutottak nekik.

Az enyém pl hónapokig letehetetlen volt, nem volt jó hordozni sem, hanem mozgatni kellett folyamatosan. 15 hónapos koráig csomószor ébredt. Most már egész jól el lehet mellette tevékenykedni, de kb 10 hónapos korig egy percet nem volt el.

Mindig éjjel takarítottam, gyakran a 20 perces ébredések között, mondjuk 2ig. Utána meg volt hogy órákra felkelt. A főzés rémálom volt, hónapokig folyamatos gyomorgörcsöm volt, hogy tudom ellátni a házat. A kertben is sokáig nem volt el, a délutáni alvása alatt szöktem ki kertezni.

Most meg tipegő, három lépést megy hátra, kettőt előre, viszem a motorját, a plüsseit (meg a kutyánkat), most lenne itt egy baba, aki ordít, ha megáll a séta, érdekes lenne.

Mondjuk lesz, mert születik kistesó, de be is vagyunk fosva az urammal.

Nálunk van olyan 1 év feletti gyerek a családban, aki senkivel nincs el egyetlen percet se, az anyja a szobából nem bír kilépni, de idegen helyen van, hogy le se tudja tenni.

Ha belefuttok Ti is egy ilyen többemberes babába, nehéz lesz.

Amúgy persze mások vagyunk, én elégedett vagyok az én családommal. Meg ahogy írtam, tesóm meg én a szülőkkel is foglalkozunk, orvoshoz visszük őket ilyesmi. Páromat viszont sztem túlhasználja a saját családja, és amikor 24 óra munka után áthívják pakolni, a az apja, aki az utcában lakik de 2 év alatt nem köszönt még be a gyerekünkhöz (csak mert nem érdekli meg az női munka), a karantén alatt naponta küldtem neki kaját, meg amúgy is szoktam, és most veszélyeztetett terhesen, 9. hónapbam gyakorlatilag megszakadok egyedül, tényleg napi 100x megmászom a lépcsőt, cipelem a lányomat, elvégzek minden házimunkát, a részmunkámat, a párom meg mindenkinek próbál segíteni, de éjjel-nappal dolgozik, ha nincs beosztva is 3kor kel a szàmítógépes munkáját csinálni stb. De szerinte neki is segített már sokat az apja, mondjuk szerelni valamit, meg a tesója is, csak én még akkor nem voltan itt... (tesó most bajban van, nem hibáztatom). Velem kiabál az orvos, hogy többet kellene pihenni.

Na szóval nem tudom, ezek a homályos lojalitások engem zavarnak, és ettől fúggetlenül sztem sokan alapnsk veszik, hogy mert ők Anyák, ezért a kis cuki Gyermekeket minden rokon köteles ideje, ereje rovására pátyolni. Én nem akarok ilyen lenni.

26

Bocs, de mit jelent az, hogy "gallyra verik a gyereket" -valami rokonok-?

Nem nevelik, fegyelmezik, sikongatva biztatják, ha lehúzza az asztalterítőt, folyamatosan produkáltatják, 1 percenként új játékot dugnak elé. Ha eldobja az előkét dacból, amiről hetek óta szoktatom le, és már sokkal ritkább a jelenség, anyám nevet és a markát tartja az álla alá, hogy oda folyjon a leves.

Emellett az anyám annyira félti, hogy kitárt karral áll fölötte amikor a fotelben ül a gyerek, nem.engedi semerre a lakádson belül se egy lépést, nehogy elessen a majdnem 2 éves gyerekem, akivel naponta 1-2 kmt sétálunk.

Most pl pár órát találkoztunk velük. Az amúgy teljesen kezelhető kislányom fektetéstől éjfélig sikoltva sírt utána a túlingerléstől. Máskor is ha hazaérünk,.sikítva rohangál a lakásban, repked a kezével, dobálja a tárgyakat, még kb 1 nap mire újra tudok vele bírni, miközben tényleg máskor és mással semmi gond nincs, pedig járunk mindenfelé, gyerekprogramra, piacra, kirándulni, másokkal találkozni, de itthon is szuperül vagyunk.

Ha mondom anyáméknak leszólnak, anyám kigúnyol, szerinte nálam annyit sír a gyerek amennyit akarom, de ő sajnálja és nem hagyja (ez egy olyan eset volt amikor a túlingerléstől sírt, és anyám újabb játékokkal kergette hogy ne sírjon, majd amikor a fenti mondat után végre rávettem hogy álljon fèlre,.akkor leültem,.kinyitottam a könyvünket, a gyerek még fèl percig állt és sírt, utàna az ölembe bújt és ott is sírt egy kicsit, aztán megnyugodva leült velem könyvet nézni, 10 percig békésen ücsörögtünk így lapozgatva).

Tesóm szerint is én majd nevelem máskor de ő most tudja kiszórakozni magát az unokahúgával.

Derjaderja!

A gyerekedet neked kell nevelni, nem a nagyszülőnek. Fegyelmeznie is annyira kell csak, amennyire ő azt jónak látja: a saját otthonában ő dönt arról, hogy mit lehet és mit nem. A gyerek nem huyle ám, csak kicsi.m

Már bocs, de ez butaság. A gyerekért én felelek, en mondom meg, mit lehet, mit nem. Mindenhol, akit en ismerek, ez alapvető norma.

Az meg végkepp nem működik, hogy en nevelem, a másik keg biztatja a neveletlenségre.

Nekem amúgy nem erzem, hogy nehezen menne, elég laza szülő vagyok kb mindenki szerint is, akivel ismerjük egymást, de azt nem tudom tolerálni,.hogy cirkuszi majomnak kezeljék a kislányt. Egy óra után amúgy ő is sorban áll kifele az ajtónál.

Meg ha valaki allítólag szereti, az ne abban mutassa ki, hogy negyedévente ket órát visítva pörgeti a saját szórakoztatására.

De mind1, nyilván nem erőltetem így én se, hogy többet foglalkozzanak vele, kezdetben hívtam is őket vendégségbe, gyakrabban is mentünk anyámhoz.

Hozzáteszem anyám egyedül nem tudja már vigyázni mert idős és pl fel se tudja emelni meg mem tud hajolgatni, max olyankor bízom rá, ha aput visszük a páromhoz orvossal, meg az elmúlt félévben 2 alkalommal volt nála 1 órát egyedül, mert tényleg vis major dolgom volt. De látszik hogy nagyon elfárad és nem is várja el tőle senki, hogy vigyázzon rá, közös sétára vagy látogatóba szoktam vinni. Hozzá hetente. Tesóm meg akkor találkozik vele amikor vmi családi ünnep van.