Mi volt a legrosszabb/legijesztőbb baleset vagy történés a gyermekkeddel?

nem tudom hogy ilyet akarsz-e hallani de elmesélek egy sztorit ez velem történt még kiskoromba amikor tesommal elmentünk a házunk mögötti nagy meggyfához meggyet enni és mindig úgy csináltuk hogy felmásztunk rá elég magasra, éppen tesommal egy nagy ágon ültünk amikor én valahogy leestem háttal és valószînűleg elájulhatam mert a tesomnak kellet haza vinni. utána otthon vagy egy napig nem kelltem fell az ágybol kiesett egy egesznap persze a szuleinknek nem mondtuk el.

Bocsánat ha rosszul fogalmaztam,vagy a hibákért. :)

Barátnőm fia, ott álltunk mellette és úgy beverte a fejét, hogy elájult. 3 éves volt.

Nálunk nagyon nagy esés nem volt. Esett biciklivel, meg csak úgy magától is mind a két gyerek. De nagy esés nem volt hála az Istennek.

Saját kb 5évesen a szalmakazal 4-5 meter magasságárol fém raklapok közé estem szerencsére vékonyan szét volt rajta szorva valamennyi szalma. Nem látott orvos,de biztos,hogy ettöl van szemtengelyferdülésem, kb 7évesen a beton lépcsó mellett bicajoztam papucsban és végigdarálta a lábujjaimat a lépcsó, mind az 5 véresre kopott...

Lenyeltem vagy 5db 1 centis müanyaggolyót akkor anyáék nagyon megijjedtek.

Tesóm és 2 kislánya nálunk laknak, 5éves unokahugom úgy esett el,hogy beverte a száját az ágy szélébe. Ömlött a vér a szájábol, hugom meg sem merte nézni,hogy a fogait verte e ki.

Szintén 5éves a trambulin cipzárját nem húzták be és háttal kiesett. Akkor is nagyon tanácstalan volt hugom.

A kissebbik pedig pici korában annyira sírt néha,hogy nem vett levegőt. Hugom megtanulta kezelni,de számomra vérfagyasztó volt ahogy hugom sír,pánikol,kiabál, paskolja a hátát fújkálja,hogy vegyen végre levegőt. Nagyon igyekeztünk,hogy véletlen se kezdjen sírni. Számomra a legutolsó a leg félelmetesebb.

Amúgy strand lányok,igazán edzettek🙂

Kizártam a két éves lányomat az erkélyre. Elbújt én meg nem vettem észre. Nem lett baj, de megijedtem.

Pár napja a három éves fiam beleesett a másfél méteres beton vízaknába. Kettő pici horzsolással megúszta.

A fiam rendszeresen lát valakit, napi szinten beszélget vele. Próbálok racionálisan gondolkodni ez ügyben, de nagyon para tud lenni.

Ja és egyszer a lányom elmeselte hogyan halt meg régen. Na akkor is futkosott a hideg a hátamon.

Barátnőmnek otthon csinált íjjal szúrta ki a szemét a bátyja. 5 éves volt, azóta sem lát az egyik szemére.

Fiam a nyakamból esett hátra otthon a járólapra. Szekrény tetejéről akartunk levenni egy kis autót, úgy, hogy a nyakamban volt. Az autó megindult -felénk, én meg reflexből 2 kézzel utána kaptam, ezzel elengedve a 2 éves fiamat. Hanyatt esett. Fél óráig nagyon sírt, majd elaludt.

A nagy 3 évesen elesett a kismotorral és kitört egy foga. A kicsi 14 hóbaposan hasra esett a csempén és kitört egy foga.

Ezen kívül a legrosszabb az volt, mikor közölték, hogy nem engedik haza velem az 5 napos fiamat, mert valószínű gyomorkimenet szűkülete van es meg kell műteni egy masik intézményben. Mikor láttam, hogy elviszi a szirénázó koraszülött mentő (nem volt az csak azzal volt biztonságos a szállítása), na az örökre belém égett. Nem tudtam sem sírni, sem kiabálni, semmit csak meredtem magam elé sokkot kapva. Szerencsére nem került sor operációra, mert "kinőtte" ráfogták, hogy csak siman refluxos (nem az amúgy). Azóta is elsírom magam mikor koramentőt látok.