Másnak is elege van néha az anyaságból?

Szó szerint én is írhattam volna ezt a kérdést. És igen, nagyon unom. 3 éve vagyok itthon, 7 hónapos a kisebb, úgyhogy még másfél évig biztos. De tudom, hogy utána még rosszabb lesz munka mellett. Az életkedvem is elmegy, mikor ezen elkezdek gondolkodni....

Én is jelentkezem,dettó. Vagyis nem egészen mert egy része már múlt idő. Ez a hoztunk ezt vagy azt..nem,nem hoztunk,én hoztam hasított belém a legjobban. De taltam minden kinozdulast, a férjem emg még nyomtatás is,hogy velem nem lehet elmenni sehova mert mindenét nyavajgok..fogtam magam,mondtam neki,ezentúl bárhová mehetünk,de ő pakol be. Mindent. Ahogy eddig én. Húzta a száját,hizelkedett,hogy neked ez jobban megy,ez női feladat,én csinálom ezt jobban...de hajthatatlan voltam. Nem,nem én csinálom jobban,csak én voltam olyan marha hogy igaza vontam magam,és persze az én hátamon csattant az ostor,ha fel órával indulás után jutott eszembe hogy az ezeregyedik dolog otthon maradt. Az első pár alkalommal semmit nem segítettem,oldja meg. Rövidre fogva,pár alkalom után már nem szól,hogy nem akarok annyiszor kimozdulni,mint ő,és érdekes módon ő se ragaszkodik már annyira hogy "ne üljünk állandóan otthon". Most már közös a pakolás, de ha kezdem észrevenni,hogy megint inkább én élvezek ebbe a csónakba,leallok,és ő jön. Morog is mindig,hogy hát hiszen ő is pakol mindig..nő akkor uccu neki,legyen úgy . Az idegen tönkremennének,ha magamra vennem mindenki elégedettségét és boldogságát. Nagyon utálom amúgy ezt a nő a ház lelke dumát..ha,de a léleknek rendbe kell lennie. Jó lenne,ha nem az lenne mögötte a tartalom,hogy lélek=minden is legyen rendbe,mindenki is legyen boldog,és ez csak és kizárólag a nő feladata. Aha,meg a..