A volt feleség megteheti, hogy se szó, se beszéd itt hagyja a gyereket, mert ő külföldre költözik? Mit csinálhatnék?

Mégis mit mondhatna a férjed??

Nem igazán értem, ez miért zavarja a babaprojektet.

Szegény nagylány.

Az én férjemnek mondjuk nincs gyereke, de van egy nôvére akinek van két gyereke. Ha a nôvérét és a férjét bármi érné, és a férjem azt mondaná, holnaptól ideköltöznek a gyerekek, egy szavam se lenne. Erre való a család, kire számíthatnának, ha ránk nem? A saját gyereke méginkább.

Amúgy is, 16 éves, nemsokára egyetemre megy, alig lesz otthon. Mire a ti babátok megszületik és totyogó lesz, a nagylány szinte ki is repül.

És még talán elônye is lesz annak, hogy így alakult, hiszen így a féltestvérek is megismerhetik egymást, és ha egy jó kapcsolat alakul ki közöttük, késôbb is számíthatnak majd egymásra.

Neked lehet, hogy idegen a lány, a férjednek viszont a gyereke. Érthető, hogy nem mondott nemet. Neked nem kell pótanyukának lenned, a lány már majdnem felnőtt. Nem tudsz mást tenni, el kell fogadnod a kialakult helyzetet, ha szereted a férjedet és vele akarsz maradni. Kicsit macerás lesz, de legalább megismered a lányt. Próbáld kihozni a legjobbat a szituációból.

Az én férjemnek van egy fia. Az évek során hol az anyjánál, hol nálunk lakott. Én sosem szóltam ebbe bele, még ha néha kényelmetlenséggel is járt 2 pici gyerek mellett. Mostanra már egyetemista és másik városban lakik, ritkán látjuk, de ha bármikor úgy hozná az élet, hogy egy ideig nálunk szeretne lakni, meg tudjuk oldani.

Mit csinálhatnál?

Például azt, hogy szeretettel fogadod a kislányt, megkönnyíted a beilleszkedését, segíted mindenben ugyanúgy, mintha te szülted volna.

Aki olyant választ párjául, akinek már van gyereke, az "megszokik vagy megszökik".

Nyilván lehetett volna ezt normálisabban intézni, családi vonásnak tűnik hogy mindenki mindent bejelentget, nem megbeszél. Az anyja bejelentette hogy megy Bécsbe, a férjed bejelentette hogy hozzátok költözik.

Viszont ettől függetlenül ez az egyértelmű megoldás, ezzel nem tudsz mit csinálni. 16 évesen én is falnak mentem volna ha anyám közli hogy hagyjam itt a barátaimat, az otthonomat, a hobbimat, az egész életemet és két évvel érettségi előtt egy tök másik oktatási rendszerben folytassam egy nyelven amit nem beszélek, mert ő költözik a pasijához Bécsbe apámnak meg nem kellek. Ha kicsit megpróbálsz együttérezni vele szerintem te se kívánnád ezt neki.

Megoldásnak azt javasolnám hogy ne az ellen küzdj hogy költözik a lány, de ülj le a férjeddel egy alapos beszélgetésre a félelmeidről. Pótanyának nem kell lenned, egy 16 éves nem fog elfogadni az anyjának. De biztos vannak jogos kétségeid az együttélésről, ezekre kompromisszumos válaszokat kell találni mert az sem megoldás hogy a lány most két évig csendben ül a szobájában és úgy tesz mintha nem is létezne, de az sem ha neked minden elvedet és tervedet és életritmusodat köré kell igazítanod. Ezeket a kompromisszumos megoldásokat meg úgy fogjátok megtalálni ha a férjeddel egy csapatként működtök.