Tényleg neki lenne igaza?

Jöttem egy kis beszámolóval, hát ha érdekes valakinek 😁

Köszönöm a válaszokat igazából csak véleményekre voltam kíváncsi, nem gondolom azt, hogy ha a ti 18 éves hugotok ennyire szarna mindenre azt szó nélkül hagynátok. Persze hogy noszogatom, hogy menjen orvoshoz, mert ez a nagy döntő ultrahang lett volna. Azért van ez a helyzet mert amióta ő van, konkrétan olyan mint ha az én gyerekem lenne nem is anyámé. Több mint 10 év van közöttünk. Igen az igaz hogy van gyerekem, de nem azért teszem ezt mert én máshogy csináltam, abba soha nem szólnék bele hogy ki hogy neveli a gyerekét. De az, hogy veszélyezteti a terhességét, és ennyire le sem tojja, hogy mi lesz velük az azért durva. És nyilván azért segítek neki amikor kéri mert a testvérem és szeretem. Egyébként még most sem kért új időpontot, a védőnő naponta többször hivogatja és nem meri felvenni neki a telefont mert fél hogy lekiabálja, elég pikánsan tud fogalmazni a védőnő és komolyan veszi a munkáját. Kérdeztem, hogy mikor megy orvoshoz akkor, és azt mondta, hogy még vár egy kicsit hát ha nem fognak rá emlékezni meg úgy is mozog már a baba szóval nem lehet baja. :) ez volt tegnap. Ma pedig elég bunkón hívott fel, hogy hívjam már fel az orvost és mondjam azt, hogy elveszett a telefonja és kérjek időpontot mert vérzik egy kicsit. Persze nem hívtam fel mert nem értem rá de mivel noszogattam hogy hívja fel magának fel hívta, utána 2 óra múlva megint könyörgött hogy menjek már el az orvoshoz mert ő már ott van de fél hogy mit fognak mondani, természetesen ebben támogattam mert azt hittem hogy a babát félti. Utólag kiderül hogy attól félt hogy majd leteremti az orvos. Irtak fel neki progeszteront, meg nézték a babát és kérdezték, hogy minden rendben volt e a genetikai ultrahangon, büszkén mesélte, hogy el hitték amikor azt mondta, hogy igen és holnapra kapott időpontot még egy vizsgálatra. Természetesen el kísérem holnap is, mert még kért rá, úgy hogy ha valakit érdekel holnap le írom hogy mi volt :)