Más első gyerekes anya is magányos és kétségbe esett?

Én nagyon együttérzek veled, hasonló helyzetben voltunk mi is, annyival megspékelve, hogy nálam igen szépen bejött a szülés utáni depi is.

Úgy vártam a 3 hónapot, hogy elmúljon a hasfájás, erre a fiam 5 hónapos koráig szenvedett a hasfájástól. Aztán fogzás, szepa stb. Fentebb írták, hogy többemberes baba. Na igen, csak én egyedül voltam vele :( Rohadt nehéz egyébként, konkrétan élni nem volt kedvem. Aztán egyszer csak beütött valami, a mozgásfejlődés hozta meg nálunk az áttörést. 10 hónaposan elindult, és azóta tudok mást is csinálni. Előtte kb. sz@rnak éreztem magam, a ház romokban, a kaja futtában, mert egész nap mellette kellett ülni.

Túl kell élni, ennyi a nyitja. Hidd el, könnyebb lesz majd. Nálunk emiatt is nem lesz egyelőre kistesó, mert én totál kimerültem. Irigy voltam mindig is azokra akiknek problémamentes terhesség után egy angyali elnézelődös babája lett. :)

Nagyon át tudom érezni amit írtál. 7 hetes a babám, már a szoptatással adódtak nehézségeink, az elején folyamatosan rajtam csüngött, de értsd úgy, 0-24-ig.

5 hetes korában elkezdett este “jól” aludni (4,5 óra egyhuzamban, utána még 2x2,5- tudom ez nem a legjobb, de nekem álom volt...) na ez felborult pár napja, nem akar aludni se nappal se éjszaka, pontosabban akarna, csak én nem tudom elaltatni. Magamat hibáztatom, hogy nincs hozzá elég türelmem, nem vagyok elég határozott, következetes... nappal ha már nagyon nincs más megoldás beteszem egy kendőbe és akkor rajtam alszik másfél órát. De a gátam fáj ha sokáig rajtam van. Félek előre az estéktől, ha az éjszakának vége félek a nappaltól. Rossz anyának érzem magam, néha már akkor se tudok vele vidáman foglalkozni amíg ébren van. Pedig imádom, gyönyörű, okos, erős baba.

Én is új vagyok a lakóhelyemen, férjem keveset van itthon, ha itthon van se fogja 10 percnél tovább 1-1 sírásnál, hanem a kezembe nyomja. Tipikusan addig jó a gyerek, amíg elvan magában, utána leteszi az ágyba ha sír és jön hogy éhes a gyerek, menjek.

Babakocsiban utál lenni a baba, mindig sír, ezért még sétálni se tudok, be vagyok zárva a házba. Veszélyeztetett terhes voltam a 27. Héttől, azóta itthon vagyok, úgy érzem néha, hogy be fogok golyózni.

Félek, hogy átragasztom a gyerekre is az érzéseimet és a lelkiállapotomat, nem akarom hogy ennek hosszú távon esetleg követkwzményei legyenek, tényleg próbálok erős lenni.

Nőként, anyaként, feleségként, minden szerepben úgy érzem elbuktam. Irigylem azokat akik erősek és jól élték meg az első időszakot. Minden nap várom, hogy majd ez a nap biztos jobb lesz. Még nem jött el az a nap.

#12 kitartás. A férjeddel szemben meg állj a sarkadra! A gyerek pont annyira az övé, mint a tiéd. Téged is idegesít a babasírás és a tehetetlenség, amikor fingod sincs, mi baja.

Azt a butaságot meg felejtsd el, hogy elbuktál. Ha lehetetlenül magasra teszed a lécet, persze hogy nem bírod megugrani. Nyugodtan legyen rajtad sokat hordozókendőben a pici. Neki most a te közelségedre van szüksége. Nem tart ez örökké. Még van pár hónapod magadba szívni a babaillatot, aztán ha elkezd kúszni, már csak megpihenni megy oda hozzád.

Én azt javaslom, hogy akkor is menj ki vele sétálni, ha sír. Egyrészről NEKED ki kell mozdulnod, másrészről a babának is jót tesz a friss levegő. Azzal meg ne foglalkozz, ki mit gondol a síró babádról. Hajrá Csajszi, bízz magadban! Jól csinálod.